Folia archeologica 28.

Lovag Zsuzsa: Román kori körmeneti keresztjeink egy csoportjáról

172 LOVAG ZSUZSA élő, a bűn és a halál fölött diadalmaskodó Krisztus ábrázolási tradícióit követi.

2 Ennek ismertető jegyei, a felemelt fejjel álló (s nem függő) testtartás, a korona, a rügyező ágként ábrázolt „élő kereszt" s aljában a legyőzött Gonoszt szimbolizáló sárkányfej gyakran visszatérő jellemzői a magyarországi kereszteknek. Az egyes részletekben jelentkező azonos formai megoldások és technikai eljárások lehetőséget adnak kisebb-nagyobb csoportok elkülönítésére, amelyek valószínűleg különböző műhelyek tevékenységét jelzik.

3 Ezek az eltérő műhelygyakorlat útján létrejött változatok azonban többnyire ugyanazt az ikonográfiái típust képviselik, s elsősorban ez adja a magyarországi emlékanyag egységes képét. Bronzművességünk fejlődése azonban - természetesen - nem elzárt módon ment végbe, keresztjeink között vannak idegen eredetű darabok is. A lelőkörülmények híján nem minden esetben tudjuk, hogy egy-egy tárgy a középkorban került-e Magyarországra, vagy esetleg újkori gyűjtés útján. Amennyiben földből előkerült leletről van szó, középkori behozatallal számolhatunk. Ugyancsak erre utal, ha az idegen stílus hatása korabeli darabokon kimutatható. Ebben a dolgozatban XII. századi körmeneti keresztjeinknek egy - meglehetősen heterogén - csoportját szeretném bemutatni. A csoportosítás formai és stíluskritikai alapon történt, az egyes tárgyak részben idegen eredetűek, részben ezek hatására Magyarországon készült munkák. Az 1. ábrán bemutatott körmeneti kereszt a Nemzeti Múzeum régi anyagához tartozik, de a második világháború folyamán elveszett leltári számát nem tudták azonosítani, s így lelőhelyéről, előkerüíési körülményeiről semmit nem tudunk.

4 Feltételezzük azonban, hogy magyarországi lelet, mert típusa nem volt hatástalan hazai készítésű körmeneti keresztjeinkre. A kereszt öntött bronzlemezből készült, nagyméretű, táblás szárvégződésekkel, hosszanti szárának alsó és felső vége letörött. A táblás szárvégeken levő lyukak valószínűleg hegyikristály-berakással voltak díszítve, s ugyancsak felragasztott ékkövek díszíthették a sarkokhoz és az alsó szár oldalához csatlakozó, durva felületű ovális lemezeket is. Az előlapján kiemelkedő lapos, keskeny peremen végigfutó pontkörös díszítés a teljesen sima hátoldal szélén is ismétlődik. A hátlapot - a keresztszárak találkozásánál - halványan vésett, körzővel szerkesztett hatágú rozetta is díszíti. Az ovális csatlakozó lemezek felületét a hátlapon simára cizellálták. 2 A holt Krisztus ábrázolása nagyjából egy időben, a IX. sz. első harmadának végén jelentkezik - egymástól függetlenül - a bizánci és a nyugati művészetben. Legkorábbi példái nyugaton a Gorzei-i reform hatóterületén tűntek fel, s még a X. sz.-ban elterjedtek Németországban, a Maas vidékén, Felső-Itáliában és Észak-Franciaországban. A latin területeken (Dél-Franciaországban, Spanyolországban, Közép- és Dél-Itáliában) viszont továbbra is inkább az élő Krisztust ábrázolják a XIII. sz.-ig. A két ábrázolási típus évszázadokig tartó egymás mellett éléséből, kölcsönhatásából következőleg különféle keverék-típusok jöttek létre, a két tradíció közeledése a XII. sz.-ra éri el tetőpontját. Jellegzetes példái a magyarországi keresztek közt is gyakran előforduló lehunyt szemmel, előrebukó fejjel, de királyi koronával ábrázolt corpusok. A témára vonatkozó irodalomról összefoglalást ad: Réait, L., Iconographie de l'art chrétien. II/2. (Paris 1958-59) 478.; Hausherr, R., Der tote Christus am Kreuz. Zur Ikonographie des Gerokreuzes. Diss. (Bonn 1963) 29, 160.; Demus, O., Byzantine art and the West. (London 1970) 3 A nagyrészt publikálatlan emlékanyagot doktori disszertációmban gyűjtöttem össze, s megkíséreltem a tárgyak csoportosítását. A disszertáció közöletlen. 4 Ltsz.: 57.26. B. M: 19,8, sz: 24,2 cm. Corpus m: 12, sz: 11,9 cm. Közöletlen.