Folia archeologica 28.
Mesterházy Károly: A Tiszántúl IX-X. századi bolgár emlékei
166 MESTERIIÁZY KÁROLY A szaltovoi kultúra besimitott díszítésű edényei annyira hasonlítanak az Alföld császárkori besimított kerámiájához, hogy szétválasztásuk csak hitelesen feltárt anyagból lehetséges. Ez a típus nálunk egyelőre ismeretlen. A párhuzamok lelőhelyei arra utalnak, és az elkerülhetetlen utalásokból is kitűnt, hogy a Magyarországról ezideig négy lelőhelyen megfigyelt kerámia szoros kapcsolatban van a szaltovoi kultúrával, származási helyének pedig Bulgária tekinthető. A szaltovoi kultúra egyik legjobb ismerője, Sz. A. Pletneva, a kultúrán belül hét nagyobb csoportot tudott elkülöníteni. Ezek egyike az Alduna vidékén, ÉK-Bulgária területén található. 5 3 De az Alduna-vidéki szaltovoi jellegű kerámia felvirágzása arra az időre esik, amikor a szaltovoi kultúra már régen elenyészett. A bulgáriai kerámia a szaltovoi kultúrának mintegy két évszázados önálló fejlődésen átment változatát képviseli. Ez megnyilvánul abban is, hogy a debreceni edény díszítési rendszere a szaltovoi kultúrában nagyon ritka, magában Szaltovóban sem fordul elő (D. T. Berezovec és A. T. Szmilenko óriási temető, telep- és várásatásából sem került elő). 5 4 Ugyanakkor az Alduna mentén ez a legjellemzőbb, minden esetre nagy számban fordul elő. Ennek a szaltovoi jellegű leletcsoportnak régészeti kultúrához, ill. etnikumhoz való kapcsolása során rendkívül különböző vélemények alakultak ki. 5 5 A bulgár kutatásban még 1959-ben sem alakult ki egységes állásfoglalás. Ebben természetesen rendkívül nagy szerepe volt annak a szemléletnek, amely a bolgár-török kultúra emlékeiről nem óhajtott tudomást venni. A döntő szemléletbeli változás a novi pazari bolgár-török temető feltárásával, ill. közlésével állt elő. A későbbiekben teljesen szilárd bázisa lett a VII-IX. századi bolgár-török hagyaték meghatározásának. Krasto Mijatev azonban a bolgár kerámiáról szóló könyvének megjelenése után 10 évvel is fenntartotta korábbi véleményét: a bolgár-török kerámiából csak a besimított díszítésűt tartotta bolgárnak, ill. szaltovóinak. 3 6 Pedig ekkor már nemcsak a novi pazari temető anyaga állt rendelkezésére, hanem Zsivka Vazsarova popinai ásatásai is. Vazsarova könyvéhez M. I. Artamonov írt előszót, melyben felhívta a figyelmet arra, hogy Mijatev a szaltovoi kultúra két fő edénytípusát elszakította egymástól. 5 7 Ma azonban már a bolgár régészetben nem képezi vita tárgyát a műveltség eredetének és IX-X. századi hordozóinak kérdése. Elismerték szaltovoi-bolgár-török eredetét, és IX. századi hordozóinak a bolgárszláv lakosságot tartják. 5 8 5 3 Pletneva, S. A., i. h. 5 1 Bere^ovec, D. T., Raskopki v Verhnem Saltove 1959-60 gg. KSIA Kyjiv 12(1962) 18-22. 5 5 Mesterháza K-, FA 26(1975) 99-115. a kérdés rövid összefoglalásával.; Berezovec, D. T., Ob imeni nositelej saltovskoj kultury. Arh. Kyjiv 24(1970) 59-74. szerint a szaltovoi kultúra hordozói a ruszok voltak. 5 6 Mijatev, K., Slavjanske keramika v Bälgarii. (Sofija 1948); Ua., Die mittelalterliche Keramik in Bulgarien. PZ 37(1959) 219-226. 5 7 Väzarova, 2., Slavjano-bälgarskoto seliste kraj selo Popina, Silistrenko. (Sofija 1956) 7-11. 5 8 Ua., Slavjani i prabälgari (tjurko-bälgari) v svetlinata na arheologiceskite danni. Arheologija 13(1971): 1. 1-22.; Ua., The Slavs south of the Danube. Miedzynarodowy Kongres Archeologii Slowianskiej. III. (Warszawa 1965) 97-120.; Ua., Pamjatniki Bolgarii konca VI-XI v. i ih etnicesskaja prinadleznosty. SA 1968 :3. 148-159.; Ua., К voprosu о materialnoj kulture Pliski i Preslava. Actes du XII e Congrès International des Études Byzantines. III. (Beograd 1964) 403-407.; Stancev, S., Nekropolat . . . 63.; Ua., Starobâlgarskata kultura prez VIII-X v. Kratka arheologiceska harakteristika. Trudove na VPI „Kiril i Metodij" v Tirnovo.
