Folia archeologica 27.

Endre Tóth: Savaria és környéke IV-IX. századi történeti problémáihoz

SAVARIA ÉS KÖRNYÉKE I V-I X. SZÁZADI TÖRTÉNETI PROBLÉMÁIHOZ A tanulmány Savaria vidéke vízrajzi sajátosságaiból kiindulva vizsgálja a terület római és népvándorlás kori történetét. Vízrajzi adatokkal sikerült bizonyítani, hogy a mai Gyöngyös patak valóban mesterséges csatorna, melynek medrét a rómaiak ásták ki, talán a II. században. Feladata a város nyugati határában folyó másik patak, a mai Perint vízhozamának szabályozása volt. A Perint medréből Savariától északra egy mederelágazást ástak ki, amit a várostól délre egy másik patakkal kötöttek össze. A 10 km hosszú mesterséges patakmeder megépítésének oka az volt, hogy a Perint felesleges vízhozamát - amely különösen áradás esetén fenyegette a várost - levezessék. A műcsatorna készítésére feltehetőleg akkor került sor, mikor a fejlődő és terjeszkedő város a déli, vizes területet is igénybe akarta venni. A műcsatorna nevét nem ismerjük. A Perint patak neve Savarias volt : a Passió Ouirini-hcn említett Sibaris pataknév névromlás eredménye (a passió legkorábbi fennmaradt kézirata XIII. századi); a patak felső folyását még a IX. században is Seviranak, SavarianuV. nevezték. A két patak antik és koraközépkori elnevezései még figyelembe vették a vízrajzi képet. Áz eredetileg egységes névvel Savaria-nak nevezett patak az Alpokból eredt és folyt nyugatra Kőszeg felé, majd délre fordulva Savaria nyugati határán folyt tovább dél felé. Ebből a mederből ágazott ki Savariától északra a mesterséges csatorna, ami a várostól délre már természetes moderben foly\a fordult kelet felé és torkollott a Rábába: nevét nem ismerjük. A középkorban az Alpokból eredő patakot és az elágazás utáni mesterséges csatornát nevezték egységes névvel Gyöngyösnek, míg a természetes ág neve az elágazás után Perint lett. A műcsatorna leágazásának és medrének tisztítására és gondozására állandóan szükség volt (középkori és legújabb kori adatok is tanúsítják). Az elágazási rendszert szinte minden nagyobb áradás szétrombolta, és akkor a mesterséges meder víz nélkül maradt. Ez esetben a sekély és keskeny meder - akár csak a növényi vegetáció elterjedésével - eltömődött, feltöltődött volna. A vízmeder fennmaradása tehát Savaria és környéke állandó és törésmentes lakottságát tanúsítja a népvándorlás korában. A víznevek pontos meghatározása elősegítette a 860-ban említett sicca Sabaria lokalizálását. A salzburgi egyháznak ez a birtoka egyik korábbi településsel sem azonosítható. Miután a karoling Ostmark szervezetileg a Rába-Marcal-Fenékpuszta-Nagykanizsa vonaltól keletre nem terjedt tovább, a mai Pannonhalmával történő azonosítása szóba sem jöhet. A pannonhalmi középkori Sabaria névelőfordulás mesterséges helynévadás eredménye; sicca Sabaria birtok a Savaria patak vízben szegény medre mellett feküdt, és az oklevélben arról is lett elnevezve. Ez lehetett gázló bárhol a folyó mentén, vagy talán az elágazás után a mai Perint medre mellett, Sabaria civitas-tól északra feküdhetett. Ugyanis a Gyöngyös átlagosan alacsony vízhozamát a mesterséges csatorna javarészben le tudja vezetni, így a természetes ágba az oldalbukón keresztül csak magas vízállás esetén folyik