Folia archeologica 26.

Mesterházy Károly: Honfoglalás kori kerámiánk keleti kapcsolatai

104 MESTERHÁZY KÁROLY szakaszos formázás még két másik, egymástól 2 cm-re levő ponton is meglátszik ferde, benyomott esik formájában. A külön készült hengeres nyakon szintén formázó fakéssel alakították ki a megközelítőleg háromszög metszetű bordákat, még a két fő rész egybeépítése előtt. Ezt az bizonyítja, hogy az egyik oldalon az alsó hornyolat aránytalanul megszélesedik, míg a másikon szabályos marad. Ahol megnyúlott, ott az összedolgozásnál durvábban, azaz erősebben nyomkodták össze a két részt. Az összedolgozás nyoma a belső oldalon kitapintható. A hajdúsámsoni edény formájához a bélyi

2

1 és a kissé megnyúltabb testű ágcsernyői

2

2 példány alakja áll legközelebb. A bélyi edény (2. ábra) minden méretét nem ismerjük, magassága J. Eisner képaláírásban közölt adata szerint 190 mm, tehát nagyobb, mint a hajdúsámsoni. Sajnos, lelőkörülményeiről sem tudunk semmi pontosat, csupán annyit említ a szerző, hogy lovas sírból került elő. Az Ágcsernyő-nagyréti dombról származó darab fazék formájú (3. ábra 1). Magassága 165 mm, átmérője a szájnál 80 mm. Nyaka felfelé kissé kiszélesedő, három vízszintes borda tagolja. J. Pastor jelentése szerint kb. 15 sírt pusztítottak el mélyszántással. A leletek a felszínen csoportosan jelentkeztek a ló- és embercsontokkal együtt. A kassai múzeum három szablyát, egy kétélű kardot, hét nyílcsúcsot, zablát, ezüst berakásos kengyelt és az említett edényt mentette meg, amely feltehetőleg az egyik lovas-sírból származott. A fül nélküli változatok közé tartozik a fazék alakú, Miskolc-repülőtéri

23 (4. ábra) és két halimbai (87. és 313. sír)

2

4 példány. Az előbbi magas nyakú, pereme enyhén kihajlik, nyakán három erőteljes és egy laposabb borda látszik. Vállán és hasán egymásra karcolt vonal és hullámvonal díszíti. M: 192, szá: 93, fá: 92 mm. Fegyveres és lovas sírokat tartalmazó temető szórványlelete. Gömbölyded, zömök testű, fül nélküli a Szob-vendelini 25. sír,

2

5 a halimbai 149. sír

2

6 edénye, és talán a debreceni töredék.

2

7 A szobi edény (3. ábra 2) színe sárga, nyaka felfelé szűkülő, rajta négy borda látható. Vállán fésűs hullámvonalas, hasán kilenc sorban körülfutó bekarcolt spirálvonal díszítés van. M: 192, szá: 52, fá: 50 mm. A leltárkönyv alapján közölt adatok sajnos ellenőrizhetetlenek, mivel az edény a világháború idején elpusztult. Fényképét a Nemzeti Múzeum régi leírókartonjai őrizték meg. Erről rajzoltatta át és közölte egyszerű vonalas rajzát Török Gyula is. 2

1 Eisner, J., Rukovet slovanské areheologie. (Praha 1966) 166., V. t. 1.; Ua., Slované a madjari v archeologii. SAn 7(1960) 192. Eisner szerint a magyarok kerámiájában a bodrogszerdahelyi edény szaltovói típusú. A szintén keleti eredetű bélyi, ágcsernyői, halimbai, szobi és zalavári edények azonban más típust képviselnek. Hozzájuk legközelebb álló párhuzamként a rajkoveci gorodiscséből és Berdicsevből származó fazekakat említi. Ezek azonban későiek (XII—XIII. sz.) és a kétségtelen hasonlóság ellenére is mások. Legfeljebb az általunk vizsgált típus továbbélő változataiként foghatók fel. 2

2 Pastor, ]., Jazdecké hroby v Ciernej nad Tisou. ArRoz 4(1952) 487.; Ua., Fáklya 3(1953) márc.; Eisner, J., Rukovet .. . 166.; Ua., SAn 7(1960) 192. 2

3 K. Végh K., HOMÉ 9(1970) 82, 97. 2

4 Török, Gy., Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. AH 39. (Bp. 1961) 67,71., LXIX. t. « Ua., FA 8(1956) 133., 36. ábra 4. 2,

i Ua., Die Bewohner ... 68, 148., LXIX. t. " MesterhdzjK., DMÉ 1973. 145.