Folia archeologica 24.
Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről
208 DIENES ISTVÁN tarsolylemezt egyik legkorábbi darabunknak kell tartanunk, amikor még nem volt magától értetődő, beidegződött gyakorlat a lemezes tarsolyok bekapcsolásának új módja, hiszen számos tarsolylemezünk közül még a díszítetleneknél sem találkozunk ezzel az erőszakos megoldással. (A lemez felületi kopásán kívül a középtengely vonalában kidomborodó gyűrődés azt sejteti, hogy egy mögötte futó szíj nyomta föl a lemezt, ennek rendeltetését még nem tudjuk megmagyarázni.) A tarsoly zárószerkezetének megváltoztatása után a tarsolylemezek felszerelésének is különböző módjai figyelhetők meg. A korainak tűnő bezdédi tarsolylemezt körben fölszögecselték a bőr fedőlapra, s az aklák kiszakadását a szögecsek végére helyezett ellenzőlapocskákkal gátolták meg. T a A bezdédi tarsolylemez azonban erősebb vörösrézlemezből van kivágva, a vékony, törékeny nemesfémlemezeket először meg kellett erősíteniük egy szilárdabb fém hátlappal. Ezt a szorosan összeszögecselt kettős lemezt sem verték fel azonban a tarsoly bőr fedőlapjára, csupán egy-egy keskeny szíj kapcsolta azt alul és felül a tarsoly testéhez. Az olyan tarsolylemezeinknél ugyanis, amelyek a hátlapjukon megmaradva kerültek elő (pl. Tarcal, Bodrogvécs, Tiszanána), megfigyelhetjük, hogy a két lemez szorosan egymáson fekszik, s közöttük sem a fedőlap, sem a zárószíj bőre nem húzódott. Csupán hossztengelyük alsó és felső végpontján domborodik ki a hátsó erősítő lemez annyira, hogy a két lemez közé főiül a függesztő-, alul a zárószíj végét kb. 1 cm hosszan befoghatták. Ezeken a pontokon legtöbb lemezünkön hangsúlyos veret ült, a szíjat rögzítő erős szögecsekkel. Ez a díszesebb volta miatt sérülékenyebb és nehézkesebben kezelhető, lemezzel borított tarsoly éppúgy alkalmatlanabb volt a mindennapos használatra, mint a veretekkel agyonzsúfolt, csapkodó végű, külön kapcsolószíjjal befűzhető övek, vagy a súlyos veretes lószerszámok. Valójában sokkal célszerűbb volt a hagyományos tarsolyfajta, amelyen a fedőlap közepén vágott nyílásba fekvő bújtató, illetve az azon áthúzott zárószíj a tarsolyt sokkal biztonságosabban lezárta, mint a tarsolyt alul lazán összefogó bújtató. Á célszerűség azonban másodrendű szempont volt a legékesebb tárgyak viselőinél, akár a ruházat tartozékait, akár mindennapi használati tárgyaikat, vagy hajlékuk berendezését tekintjük: mindenekelőtt rangjukkal, származásukkal, vagyonukkal akartak kérkedni, ezt kellett kifejeznie egész megjelenésüknek és környezetüknek. E vezető réteg életmódja nem is követelte meg felszerelésük rideg célszerűségét, viseletük minden darabja valójában ékszerként szolgálta az öltözet pompáját. Ha a tarsolyok változataiban egyenes fejlődési sort tételezünk fel, a farkasréti példány az eddig ismert veretes tarsolyok legkésőbbi változata. Természetesen nem állíthatjuk, hogy valamennyi tarsolylemezünknél korábbi darab volna, de jól szemlélteti azt a folyamatot, amely a tarsolylemezek elterjedéséhez vezetett. A közepén átvágott banai tarsolylemez mindenesetre arra figyelmeztet, hogy jóidéig egymás mellett élhettek a gazdag díszű veretes tarsolyok és a tarsolylemezek. Mégis úgy tűnik, hogy az erősen kopott, láthatóan hosszú időn át használt farkasréti tarsolykészletet az azt hordozó övhöz hasonlóan korai tárgyaink közé kell sorolnunk. A tarsolyveretek keretdísze - a ponttal és vonallal hangsúlyozott kétfelé hajló kerek levélkék sora - ugyanarra a még etelközi ötvöshagyományok™ Fettich N.. Arch.Ért. i. h. 53., 34. kép, 56.
