Folia archeologica 24.

Fodor István: Honfoglalás kori régészetünk néhány őstörténeti vonatkozásáról

172 FODOR ISTVÁN világától, hogy ne térhessen vissza és ne árthasson,

0" másrészt viszont védelmezi az eltávozót a túlvilág gonosz erőitől.

0

7 E kettősség érthető, hiszen-mint V. N. Csernecov írja - az elhunyt iránti szeretet és a tőle való félelem elemei annyira öszszefonódtak, hogy rendkívül nehéz megmagyarázni, hogy egy-egy bizonyos jelenség melyikkel kapcsolatos.

0

8 Közös hitvilági hátteret feltételez a szemfedők hasonló előfordulási körülménye is. Mind az Urál-vidéken, mind a magyarságnál - ritka kivételtől eltekintve (az egyik szterlitamaki és négy tankejevkai sír) - gazdag férfi sírokban fordulnak elő. A másik közös vonás, hogy a szövetből vagy bőrből készült arclepelre varrták őket. (Majdnem mindegyiken láthatók a felvarrásra szolgáló lyukak.) A magyarországi szemfedők az Urál-vidékiek közül az obi-ugorokéhoz állnak a legközelebb (Barszov Gorodok). Ebből természetesen még nem következtethetünk arra, hogy ez a halotti szokás már az ugor együttélés korában (az i. е. V. század előtt) megvolt, hiszen - mint láttuk - még nem találtak nyomára. Azt azonban igen valószínűnek kell tartanunk, hogy ez a szokás az említett, összefüggő területen - az Urál-vidéken - egymással rokon (finnugor) népcsoportoknál alakult ki, melybe a magyarság is beletartozott. Hogy mely időszak volt ez, ma még teljes bizonysággal nem dönthető el. Valószínűnek látszik azonban, hogy ez a VI-VIII. századra tehető, mivel ettől az időtől kezdve jelennek meg az ezüst szemfedők. Mindezekből talán levonható az a következtetés, hogy ebben az időben az ősmagyarok és az obi-ugorság elődeinek hitvilágában rendkívül sok közös elem volt. (Ennek komoly jelentőségét abban látnánk, hogy a jövőben sokkal szélesebb körben használhatnánk fel Ob-vidéki rokonnépeink ősi hitvilágából adódó párhuzamokat, melyeket ők nagyrészt egészen a legújabb korig megőriztek.) Nem lehet véletlen, hogy az Urál-vidéki népek temetkezési szokásának fontos eleme - a szemfedő — zömében ezüstből készült. Ismeretes, hogy a vaskortól (az i. e. IV-III. századtól) kezdődően az ezüstnek igen nagy szerepe volt ezen népek hitvilágában. Ezért kerültek erre a területre nagy mennyiségben az iráni ezüstkészítmények - főként a szasszanida művészet kiváló alkotásai, az ezüsttálak -, melyeket elsősorban szent ligeteikben rituális célra használtak. Az obi-ugorok pl. az áldozati állat húsát csak ezüst edényből fogyaszthatták. Az ezüst tehát szent fém volt, melynek kultikus tisztelete hozhatta létre az ezüst szemfedőket is."

9 Röviden meg kell azonban vizsgálnunk, nem valamilyen külső hatásra alakult-e ki az Urál-vidéken és a magyarságnál a fenti szokás, hiszen ebben az esetben egymástól függetlenül is meghonosodhatott náluk az ezüst szemfedő használata. e

e Csernecov, V. N., Predsztavlenie о duse . . . 122. - Itt utalhatunk a Nagy Géza által említett magyar hiedelemre is (vö. 24. j.). "" Vis^ockij, N. E., Neszkolko szlov о pogrebalnih obicsajah Vogul. Izvesztija Obscsesztva arheologii, isztorii i etnografii pri Kazanszkom universzitete 24(1908) : 3. 257. 6

8 Csernecov, V. N., Predsztavlenie о duse . . . 122. 6

9 Hartha A., A IX-X. századi magyar társadalom. (Bp. 1968) 175-177., 32. j.; Ua., Acta Arch. Hung. 22(1970) 236-237., 93. j.; Csernecov, V. N., К voproszu о proniknivenii vosztocsnogo szerebra v Priobje. Trudi Insztituta Etnografii 1(1947) 113-126.; Bader, O. N., О vosztocsnom szerebre i jego iszpolzovanii v drevnem Prikamje. Na zapadnom Urale. (Molotov 1952) 182-200.; Erdélyi, I.~OJto

Zi, E.-Gening, V. F., i. m. 51-52.; Fodor I., Arch. Ért. 98(1971) 292.; Ua., Arch. Ért. 99(1972) 284.