Folia archeologica 22.

Gábry György: A Magyar Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének kialakulása

A M. N. M. ZENEI GYŰJTEMÉNYE 241 Mindezen jelentős történeti és zenei emlékek ellenére a századforduló idejéig tulajdonképpeni „gyűjtemény"-ről alig beszélhetünk, hisz csak néhány - bár oly nagybecsű - hangszer foglalt helyet a régiségtárban. A lényeges változást ezen a téren az 1902-es év hozza meg, amidőn Delhaes István magyar származású bécsi festőművész hagyatékából, számos egyéb műtárgy (ötvösművek, fegyverek stb.) között, több mint félszáz régi hangszer került be a múzeumba. Delhaes zenei anyaga: 17-18. századi olasz és német mesterektől származó hangszerek.

1

8 Ennek az anyagnak, és hosszú időn át az egész gyűjteménynek a mostoha kezelésére jellemző, hogy amíg a Delhaes-hagyaték egyéb műtárgyait külön naplóban megörökítették, a hangszerekről csak egy vázlatos - és a naplótól teljesen elkülönített - leírás maradt fent 1902-ből. A Delhaes-hangszerek lajstromozása, egyéb ún. „beolvadó" anyaggal egyetemben 1951-ben történt meg, amidőn a régiségtárból lett történeti osztály maga is ketté vált: középkori és újkori részre. A Nemzeti Múzeum hangszer-gyűjteménye ilyen módon ma az újkori osztály keretein belül foglal helyet (mint pl. a fegyvergyűjtemény is), annak ellenére, hogy jócskán találhatunk benne „középkori" - tehát 16-17. századi - anyagot is! Folytatva a gyűjtemény kialakulásának ismertetését, századunk elején még egy jelentős műtárgy bekerüléséről adunk hírt. A nagyalakú hangverseny-zongorák sorát, időrend szerint, egy elegáns mahagóni furnírozású és aranyozott bronz díszítményes hangszer nyitja meg. A híres bécsi S chant£ mester készítette, akiről Joseph Haydn olyan nagy elismeréssel nyilatkozott a leveleiben. A zongora Zichy Ágost gróf ajándékaként jutott a múzeumba és adomány-levele nevezetes előzményekről tudósít. Érdemes ezért idézni Zichy Ágost sorait, amelyeket a múzeum igazgatójához intézett.

1

9 „Kedves barátom! Ma adják fel címed alatt ama régi Schanz-féle zongorát, melyről élőszóval beszéltem veled, s melyet a nemzeti múzeumnak küldök ajándékul. A ház, melyben itt lakom (Penzing, Beckmanngasse 10.) az ún. ЛНе Schloss von Vending, mely Károly főhercegtől maradt. A múlt század elején egy, a bécsi zenekörökben igen ismert Hofrath Kleile lakott itt, kinek zeneestélyei igen kedveltek és híresek voltak. Az akkori nagy zeneművészek Beethoven, Schubert stb. rendes vendégei voltak s az ő estélyein adták elő műveiket. A ház a negyvenes években a Sina család birtokába jutott s így szállott át reám. Meg kell még említenem, hogy Lena/i is gyakran lakott e házban s a nagy kert lombos fái alatt fogalmazta sok költeményét. A zongora Schon% bécsi gyárostól származik, mahagóni fából van készítve, aranyozott bronz empire díszítményekkel. Itt Bécsben ezen zongorát a zeneművészi körök mindig zenetörténeti ereklyének tekintették és örömest látnák, ha valamelyik itteni múzeumnak ajándékoznám. De én mint magyar ember ezen zongorát csakis a magyar nemzeti múzeumnak juttathatom. Légy szíves tehát szerény ajándékomat átvenni. Kiváló tisztelettel barátod Zichy Ágost". Ez a levél is érdekesen dokumentálja azt a korabeli szokást, amely szerint a tárgy provenientiáját minden alkalommal - kissé romantikusan - elmesélik. Századunk elején tehát fokozatosan kialakult a hangszer- és emlék-gyűjtemény. Ez az időszak különben egybeesik a múzeum alapításának centenáriumával. 1

8 Ua., Régi hangszerek. 1

9 Uo. 9. kép.