Folia archeologica 22.

Gábry György: A Magyar Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének kialakulása

240 GÁBRY GYÖRGY miszerint összehasonlítások tétessenek, s kezelése természetét kikutathassa. A fölszólítás azonban csekélyt eredményt szülvén, a jó szándéknak legfőlebb azon sükere lőn, hogy S\uk András, a nemz. színháznál zenekari tag, a muzeumi példány mintájára újat csináltatott, s begyakorolván magát annak igen nehéz kezelésébe, azt mind Pesten, mind honunk egyéb városaiban hangversenyek alkalmával a közönségnek bemutatta; legutoljára Pesten aMátray G. által rendezett s a nemzeti zenede részéről 1867. mart. 29-én adatott legelső magyar történelmi hangversenyben."

1

2 Ez az egységnyi rész valóban elemzésre méltó. Egyrészt mintapéldája a korszak kissé körülményes - Mátray esetében ügyvédi - fogalmazásának, másrészt újra és újra dokumentálja azt a tájékozatlanságot, amely még a „szakemberek" részéről is megmutatkozik, mihelyt muzeológiáról esik szó. A Virág-féle tárogatóról később kiderült, hogy csak másolata a tíz évvel későbbi bekerülésű eredeti Beliczay-tárogatónak, és az sem helytálló, hogy a tárogatók gyűjtésére való felszólításnak „csekély" lett volna az eredménye, hiszen Mátray könyvének megírása idején már mind a hat példány bekerült a múzeumba.

1

3 Sajnos, a legrégibb „nyom" adata - sok sajtóhibáját leszámítva - szintén túlzás, mivel a Murmelius-féle szójegyzék már 1532-ben említi a tárogatót, a XVI. században pedig legfrappánsabb a Haraszti által idézett adalék 1572-ből, hogy ti. „Szegin Horváth Markó tárogató syposa vala, ha uram megh fogagia, hath mindiarast venne neki tárogatho sypoth . . ." stb.

1

4 A legfeltűnőbb azonban, hogy Mátray, aki annyi figyelmet szentel a múzeumi díszteremnek, mégsem említi az 1859. december 8-i koncertet, ahol Szuk András először mutatja be az általa tévesen „tárogatónak" tartott hangszert.

1

5 Kétségtelen tény, hogy az 50-es évektől kezdve - ez egyben a kibontakozó magyar romantika időszaka - feltűnő jelenség az ún. tárogatók vagy másként töröksípok, gyűjtése. Az érdeklődés, amely minden területen a megszépült és hősivé magasztosított múlt felé fordult, másfél évtized alatt mintegy féltucat hódoltság-korabeli (s néhány későbbi) példánnyal gyarapította a Nemzeti Múzeumot. 1874-ben komoly gyarapodást jelent a győri káptalan által beküldött, főként 18. századi fa- és rézfúvós hangszerek együttese. A következő, 1875-ös évben pedig - ugyancsak Győrből - a múzeum birtokába került II. József gyermekkori csembalója.

1® Az 1887-es esztendő újabb fordulatot jelez. Ekkor kerül sor világhírű hazánkfia, Liszt Ferenc művészi hagyatékának múzeumi átvételére. Arany és ezüst emlékanyagának és értékes képeinek (összesen 30 darabból álló) gyűjteménye ugyanis olyan nemzetközileg nagyrabecsült emléket hordoz, mint Ludwig van Beethoven egyik zongorája: a londoni Broadwood-cég által 1817-ben készített és a nagy zeneszerzőnek ajándékozott kiváló hangszer.

1

7 A Liszt-hagyaték ilyenformán nemcsak zenei emléktárgyainkat gyarapította, de ezen felül - a Beethoven-zongora átengedésével - az egész művelt világ figyelmét a Nemzeti Múzeum hangszerei felé irányította ! 1

2 Uo. 67. 1

3 A tárogató-téma magyar nyelvű összefoglalása: Gábry Gy., FA 18 (1966-67) 2j 1-262. 1

4 Haraszti E., II. Rákóczi Ferenc a zenében. Rákóczi Emlékkönyv II. (Bp. 1934) 246 sk. 1

5 Uo. 1

6 Gábry Gy., Arrabona 6 (1964) 143-148. 1

7 Ua., FA 16 (1964) 241-249.; Ua., Studia Musicologica 8 (1966) 379-390.