Folia archeologica 22.

Gábry György: A Magyar Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének kialakulása

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ZENEI GYŰJTEMÉNYÉNEK KIALAKULÁSA GÁBRY GYÖRGY „A zenével, mint tudományággal való behatóbb foglalkozás Európa-szerte újabb keletű s így az öncélú zenei gyűjteményeket sem létesítették régen. Sajátos viszonyainknál fogva mi csak bizonyos, hol rövidebb, s főleg, hol hosszabb késéssel követjük az európai áramlatot."

1 Több mint negyven évvel ezelőtt Isoz Kálmán, a múzeum zenei osztályának néhai igazgatója, e szavakkal vezette be ismertetését fenti témáról. írásának címében Isoz „gyűjteményeket" említ és ez teljességgel indokolt, hiszen a muzsika emlékeinek döntően két nagy területe: az írásos és a tárgyi gyűjteményeké. Mindjárt az elején azonban le kell szögeznünk, hogy minden - e roppant szerteágazó terrénummal foglalkozó - polémia, és főként az ezek nyomán kialakult javaslat vagy éppen előrehaladás, szinte kizárólag az írásos anyagra koncentrálódott. Ha történtek is kísérletek a tárgyi emlékek problémáinak megoldására - az eredmény mindig negatív. Ennek okai elemzésünk folyamán majd feltárulnak; a mi feladatunk elsősorban az elhanyagolt tárgyi oldal vizsgálata. Hogy maga Isoz Kálmán mennyire egyoldalúan, a tárgyi dokumentumok figyelmen kívül hagyásával lát neki feladata megoldásának, azt - a már idézett bevezető után - következő sorai is igazolják : „Amikor a Múzeum Könyvtára hosszabb hányattatás utána Nemzeti Múzeum mai épületében végleges otthonra talált, Mátray Gábor volt az éppen kinevezett könyvtárőr s ő állította fel ideiglenesen a könyvtárat. Hogy ebben az időben még sehogysem gondoltak egy önálló zenei gyűjtemény létjogosultságára, legjobban igazolja az, hogy annak dacára, hogy a Múzeum vezetőségében zenebarátok, sőt zenebúvár is volt, külön zenei csoportra ki sem gondolt. Kubitjyi Ágoston igazgatónak ötlött elsőnek eszébe, hogy a múzeumi díszteremben hangversenyeket kell adni. Mátray Gábor a Nemzeti Zenedévé kifejlődő Hangászegyesületi Énekiskola igazgatója volt és sok minden egyeben kívül zenetörténeti munkákat írt. C^anyuga József titoknok szintén érdeklődött a zene iránt, több operaszövegkönyvet írt. Miután a zene tudományos művelése s külön zenei gyűjtemények felállítása még nem volt európai áramlat, fentemlített körülmények dacára, Mátrayék sem léptek a kezdeményezés terére."

2 1 Isoz X., Magyar Könyvszemle 35 (1928) 11-27. 2 Uo. 13.