Folia archeologica 22.

Gábry György: A Magyar Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének kialakulása

240 GÁBRY GYÖRGY Nézzük meg azonban, hogyan emlékezik minderről a kortárs Mátra y Gábor.

3 A múltszázadi magyar zenének ez a kimagasló alakja saját személyében, de főként írásaiban, mintegy összekötő kapocs muzsika és múzeum között. Nagy emlékezetű, közel nyolcvan évet élt polihisztor, aki 1868-ban írott „A Magyar Nemzeti Múzeum korszakai" c. könyvében még arról is számot ad, hogy például 181 i-ben mennyibe került Pesten egy pár csizma!

4 Mátray 1837-ben jut közvetlenebb kapcsolatba a múzeummal, amikor József nádor kinevezi őt a Jankovich-gyűjteménnyel foglalkozó bizottmány jegyzőjévé.

5 1846-tól azután - már a jelenlegi épületben - könyvtárőri minőségben teljesít szolgálatot. Ilyen meghatározottságok mellett talán érthető az a furcsa körülmény, hogy Mátray - aki korának muzsikusai közül a legközelebb állt a múzeumhoz írásában alig tesz említést a bekerülő történeti hangszerekről. Pedig éppen a Jankovich-féle régiségekkel, amelyek átvételét Mátray is szemmel tartotta, a múzeum birtokába jutott egyik legrégibb és legértékesebb hangszerünk, egy művészien díszített kis virginal - a hagyomány szerint Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor második felesége ingóságaiból.

6 Ëz a pompás hangszer azóta is kiállításaink ékessége. A múzeum régi leltárkönyvei, az épület átvételét követően, az 1846-os évvel kezdődnek. A következő, 47-es esztendőben már értékes zenei adomány érkezik az eperjesi Schmidt András ev. lelkész és leánynevelő-intézeti igazgatótól: egy csembaló, amely egykor a Thököly-család tulajdonában volt. Ezt igazolja a hangszer homlokzatára festett címer és a felirat:,,

Comes Stephanus Thököli de Késmarck".

7 Az ajándékozó szöveg feltünteti még a provenienciákat is, amely szerint: „II. Thököly István (1623-1670) GyttlafyMáriával nemzé Thököly Imrét (1657-1705), kinek birtokai menekvése után elfoglaltatván, amint a késmárki vár bútorai árverés útján eladattak, a hangszert dr. Pfeiffer, Késmárkon városi orvos vette meg, majd egy Berg nevű gyógyszerészhez, ettől 1776-ban Gerlinger János gyógyszerész-segédhez jutott, aki Eperjesen gyógyszertárat nyitván, a cembalót is oda vitte, hol később unokájára, Tiptay Vilmára, az ajándékozó feleségére szállott, örökletes módon." Néhány évvel később, 185 2-ben újabb ajándékozás történik, a Szatmár megyei Sárközön lakó Vécsey Miklósné, szül. Markovics Vilma báróné részéről. Ez egy rokokó hárfa, amelyet gazdag kiállítása és a hozzáfűződő fejedelmi vonatkozások miatt „aranyhárfa" néven emlegetnek. Az egykorú leltári feljegyzés szerint: „Marie Antoinette, ausztriai herczegnő, Mária Theresiának leánya, XVI. Lajos Franczia király neje, 1793kl octob. i6án nyaktiló (guillotine) által végezték ki e világból, bútorai árverés útján lettek eladva, valamint e hárfája is, mely Sir Thomas Prescotte, az ajándékozó ősének birtokába került." Kétségtelen tény, hogy a hangszert a francia udvarból hozták Magyarországra és Marie Antoinette tulajdonában volt.

8 3 Mátray Gábor (1797-1875) a magyar zenetörténeti kutatás egyik úttörője. Munkásságáról : Szabolcsi B.-Tóth A., Zenei lexikon-. II. (Bp. 1965) 561-562.; Részletesebben: Várnai P. Mátray Gábor közleményei. Zenetudományi Tanulmányok II., IV. (Bp. 1954-55). 1 Mátray G., A Magyar Nemzeti Múzeum korszakai. (Pest 1868) 18. s Uo. 37. • Gábry Gy., FA 11 (1959) 179-185. 7 E hangszernek és a gyűjtemény válogatott darabjainak publikációja: Gábry Gy., Régi hangszerek. (Bp. 1969). 8 Gábry Gy., FA 13 (1961) 269-276.