Folia archeologica 22.
V. Ember Mária: A textilgyűjtemény új hímzései
232 V. EMBER M ÄRIA kora reneszánsz rézsútos indaháló elődjének. A XVI. századi szöveteken a kor stílusának megfelelően lendületessé, mozgalmassá vált a minta. 2 0 Egy mintának négy változatát őrzi tehát a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteménye. A hímzések közül egy a XVII. század közepén, kettő a XVIII. század első felében, a negyedik pedig a XIX. sz. első felében készült. E négy hímzés segítségével figyelemmel kísérhetjük egy mintának a változásait közel két évszázadon keresztül. Л XVII. századi hímzés mintája áttekinthető, mértéktartóan nyugodt formákat alkalmaz, a reneszánsz szemléletének megfelelően szimmetrikus, teljes egészében, valamint az egyes motívumok rajzában is teljesen egyensúlyos. A főmotívumot képező kétféle rozetta centrálisán komponált, az azokat körülfogó levelek egyformák, azonosak. Egy képzelt vízszintes középtengelytől fel- és lefelé a minta teljesen egyforma. A két szélső sáv szélessége a középsőnek kétharmada, a benne sorakozó virágtövek rajzára és kivitelezésére éppen olyan nagy gondot fordítottak, mint a középső sávra. Csupán a küllős rozetták alkalmazása jelent perzsa-török hatást. A XVIII. század elejéről származó arany-ezüst és fehér csomóöltéses hímzésű lepedőszél mintájában a kor stílusjegyeit ismerhetjük fel. A kompozíció szimmetrikus maradt, de ezen belül az egyes virágok rajza és helyzete lényegesen változott. A főmotívumot képező nagy vráigok kétfélék, egymástól teljesen különböznek, - gránátalma és tulipán váltakozik - rajzuk nem centrális. Ellentétes irányban álalnak, hullámzó mozgalmasságot adva az amúgy szigorúan részarányos elrendezésű mintának. A négy nagy levelet a francia szövetek és hímzések mintáiban olyan gyakran alkalmazott szalagcsokrok fogják össze. A kis helytöltő tulipánok a fehér hímzésen egyformák, a nagy levélből egy irányba, oldalra hajló száron ülnek, a nagy levelek is egyformák. A két keretsáv alig egy negyede a középsőnek, ahhoz képest egészen alárendelt szerepet kapott, kétféle rajzú zárt gránátalma váltakozik benne. Az arany-ezüst hímzés mintája valamivel még mozgalmasabb. A nagy virágokat koszorúzó levelek kétfélék, karéjosak és fogazottak, a közöttük levő virágok széle ennek megfelelően karéjos és fogazott, a levelekből kinövő kis tulipánok is különbözőek, az egymás alatt elhelyezkedők szára ellentétesen ível. A keretsávok még keskenyebbek, szélességük csak egyötöde a középsávnak, zárt és lendületes rajzú nyitott gránátalmái közül az utóbbiak jelentősebbek, közöttük az íves indákat kacsok lazítják fel. A minta összhatása tehát a barokk ízlésnek megfelelően mozgalmasabbá és nyugtalanabbá vált. A középső sáv lett hangsúlyossá s a két elkeskenyedett szegély ezt még minkább aláhúzza. A XIX. sz. első feléből származó vagdalásos technikával készült hímzés alapanyaga elég vastag lenvászon, a hímzőfonál pamut. A minta megtartotta az eredeti elrendezést, részleteiben azonban sematikus, merev, még szögletesebb, mint amennyire a szálszámolásos technika azt szükségessé teszi. Csak egy oldalon zárja le egyszerű szegély, ami a széles mintának csupán egy hetedrészét teszi ki. 2 0 Falke , О., i. m. 65., 226., 227., 228. kcpck.; Errera, I., i. m. 1за-Ь., 21b. képek.; Schulde, P., i. m. 140. ábra.; Dreger, M., i. m. 233. t.
