Folia archeologica 22.

Cs. Sós Ágnes - Parádi Nándor: A csátaljai Árpád-kori temető és település

CSATALJAI ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉS 137 radványokból következtetve zsúfoltabbnak, sűrűbben települtnek látszik. A feltárt 117 sírhoz hozzávéve a földkitermelés során feldúlt sírokat és a fel nem tárt részeket, a temetőben összesen 240-250 sír lehetett. A temetőben nagyjából egy évszázadon át temetkeztek. Az átlagos életkort 25 évnek és egy-egy családot 5-6 fősnek véve, a falu lakosságát 50-60 személynek, 10-12 családnak számíthatjuk. Az okleveles adatok megerősítik, hogy nem kevés, 15 családot sem számláló falu volt a XI-XIII. században,''

1

0 s ugyanez derül ki az Árpád-kori Bodrog megyére vonatkozó adatokból is.

3

7 A falu gazdasági életére egészen kevés adatból tudunk következtetni. A partfalban megfigyelt két gödör és a domb elhordásakor talált őrlőkő arra utal, hogy a település lakói földműveléssel is foglalkoztak. Az ásatás során felszínre került állatcsontok az állattartás fontosságára mutatnak rá. Egyedekre számítva az alább felsorolt állatok fordultak elő:

3

8 Szarvasmarha 17 Juh - kecske 13 Sertés 12 Ló 5 Eb 2 Háziállatok 49 Őz I 49 Gímszarvas I Vadállatok 2 Összesen : 51 A fenti adatokat összehasonlítva Árpád-kori faluásatásaink állatcsontanyagával,azt látjuk, hogy nagyrészt egyezik azokkal. Mindegyiknél a szarvasmarha áll az első helyen, s többnél a ló következik utána. Nálunk ettől eltérés van, mert második helyen a juh-kecskét találjuk, de elég nagy a sertések száma is, a ló pedig csak utánuk következik. Az eddig feldolgozottak közül állatcsontanyagunk a Szarvasrózsásihoz és a Doboz-hajdúirtásihoz áll a legközelebb.

4

0 Itt is a szarvasmarha volt a legtöbb, s közvetlenül utána a sertés és juh-kecske következett. Az összehasonlítás eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a háziállatok közül elsősorban a szarvasmarhának, ezenkívül a juh-kecskének és a sertésnek volt jelentős szerepe. A nagyobb sertéstartást valószínűleg a közeli mocsaras-erdős terület tette lehetővé.

4

1 A Szarvas-rózsási és Doboz-hajdúirtási állatcsontok összetételéhez hason3

6 Szabó I., A falurendszer kialakulása Magyarországon. X-XV. század. (Bp. 1966) 191, 199-200. S^abó 1. a X-XI. századi falu- és temetőásatások és a XI. századi oklevelek különböző adatait összevetve, X-XI. századi falvaink 30 és 40 közötti háznépátlagát fogadja cl: i.m. 79.; Györffy Gy., Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV. század közepéig. Magyarország történeti demográfiája. (Bp. 1963) 49. az okleveles adatok alapján a XI. század második feléből több - a vágotthegyivel nagyjából egyező - 10, 14 háznépes falut sorol fel. 3

7 Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország . . . 700. 3

8 Bökönyi S., Közép- és Kelet-Európa házi emlősállatainak fejlődéstörténete. I. (Akad. dokt. dissz. Bp. 1969) 502. kézirat. 3

9 Méri I., RF II: i2. 42. 4

0 Kovalovszki /., Arch. Ért. 87 (i960) 37-38.; Bökönyi S., i.m. 509. 4

1 Szarvas-Rózsáson ugyanennek tulajdonítja a sertések magas számát Kovalovszki ]., Arch. Ért. 87 (i960) 39.