Folia archeologica 21.
Párducz Mihály: Szkítakori lelet Szurdokpüspökiről
SZURDOKPÜSPÖKI 57 kapun, lépnek át az állatok: szarvas, két lényegesen alacsonyabbra formált szarvasmarha által kísérve. Az utóbbiak feje le van szegve, mintha legelnének. Az agancs 16 ágú, a marhák nyakán nemesfém bevonat látszik. 3 3 A többivel együtt ezen tárgyak („Standarte") kultikus hátterét is vizsgálja F. Hancar. Ezekre itt most felesleges kitérni, hiszen ez idő szerint semmi adatunk nincs annak feltételezésére, hogy az aszódi és alaca höyüki állatábrázolások között közvetlen kapcsolat lehetséges. Korai lenne még hazai póznavégdíszeink funkciójáról beszélni, azonban különleges (esetleg kultikus) rendeltetésük aligha lehet kétséges. Ez esetben pedig a most még csupán formai, kompozícióbeli hasonlóság mélyebb értelmet nyerhet. Ehhez azonban a területileg és kronológiailag összekötő megfelelő leleteket is meg kell találni. Kár, hogy a szurdokpüspöki állatalak feje hiányzik. A lábak körmös végződése azt a feltevést valószínűsíti, hogy macska fajtájú ragadozó állatról van szó (párduc?). Nemcsak, hogy itthon nem ismerjük mását, de a Szovjetunió szkíta kultúrájából is hiányzik. 3 4 Pedig a szkíta állatstílus itthon és a Szovjetunióban is előszeretettel alkalmazza díszítőmotívumként a macskafajta ragadozókat (lásd pl. a hazai szkítakori tükrökön is). Hasonlóképpen nem találkozunk póznavégdíszeken az állatalakok ilyen tartásával sem. Itt mellső lábain álló és hátsó lábain ülő tartásról van szó. Általában azonban lábait maga alá húzó, pihenő, vagy ugró szarvasábrázolásokat találunk. A szurdokpüspöki póznavégdísznek van még egy olyan dísze, amelynek ugyanúgy nincsen párja itthon és külföldön az eddig ismert példányok között, mint a már említett állatszobrocskának. Ez pedig a köpűn látható négy, mandula formájú motívum. Együtt voltak öntve a póznavégdísszel. Ügy tűnik, hogy csupán a köpű díszítésére szolgáló motívumról van szó. Ismerjük ezt a mandula formájú ábrázolást más tárgyakról is, ahol azonban funkciójuk van. Éppen Szurdokpüspökiről mutat be Ghillány Éva egy szkítakori leletet, amelynek tárgyai: egy öntőtégely és egy csonteszköz. Az utóbbi 12 cm hosszú, gondosan munkált, lapos ár formájú tárgy, amelynek fogóját a szkíta állatstílus gyakorlatának megfelelően képezte készítője. Kampós csőrű griff fejét faragta ki. Erre a motívumra jellemző az erős, kampós csőr, a nagy, hólyag formájú szem, s a nyak alján a mandula formájú fül. 3 5 Ghillány Éva a csonteszköz díszítésével kapcsolatban utal a szkíta állatstílusnak inkább hanyatló korában fellépő azonos jelenségére, amelynek során az állatfigurák alkotó elemeikre bomlanak, s öncélúan alkalmazzák őket, tekintet nélkül eredeti funkciójukra. Másik, hazai szkítakori tárgyunk, amely a mandula formájú fülre példát mutat (eltekintve itt a zöldhalompusztai és tápiószentmártoni aranyszarvasoktól), a Pencen talált egyélű vaskard. 3 0 Â markolat felső végét griff-fejet ábrázoló bronzlemez borítja, s a csőr töve fölött hegyével előre fordítva látható a mandula formájú fül, a griff tarajához csatlakozik. Teljesen öncélúan szerepel azonban a kard 3 3 Uo. X. t.; Hancar, F., Alaca Höyük, ein hervorragender kupferzeitlicher Siedlung und Bestattungsplatz unfern von Boghasköy. Wiener Beiträge zur Kunst und Kulturgeschichte Asiens. 12. (Wien 1938) 8-15., V. t. 4., VI. t. ia-b. 3 4 Illins^ka, V.A., i. m. 58. 3 5 Ghillány É., FA 5(1945) 48-52. a csonteszköz képe az 51. oldalon és az I. t. 1. ábrán látható. 3 6 Patay P., FA 7(1955) 61-74., XVII. t. 2.
