Folia archeologica 21.

Párducz Mihály: Szkítakori lelet Szurdokpüspökiről

SZURDOKPÜSPÖKI 55 Illinszka jellemzi a dél-oroszországi későszkíta és az ehhez az időszakhoz átvezető póznavégdísz formákat is. Az átmeneti típus jellemző korai darabjai az Ulszki Aul 1909-ben feltárt 2. kurgánjából valók. Ezek az általánosan ismert példányok ragadozó-madárfej (sas) díszűek.

1

9 Jellemző rájuk, hogy nincsen csörgő részük és a madárfej díszítés laposan, síkban jelentkezik, áttöréssel a csőr közepe táján. A csörgő nélküli, lapos póznavégdíszek a későbbi (i. е. IV—

III. század) időszakra jellemzőek és különösen Szkítia steppei területein bukkannak fel. Megfigyelhető az is, hogy az i. e. V-IV. századokban a csörgős részt felfüggesztett csengőkkel helyettesítik. A késői, főként steppei póznavégdíszek további jellemző vonásainak felsorolását mellőzzük. Az említett jellegzetességeket a Kárpátmedencéből, az ez ideig ismert póznavégdíszeken nem találjuk. így bizonyosra vehetjük, hogy egyik-másik hazai példányunk és az itthon készült póznavégdíszek prototípusai az oroszországi archaikus szkíta kultúra tipikus darabjai közül valók, s itteni jelentkezésük, természetesen a szurdokpüspökié is, beleilleszthető abba az időszakba, amely alatt a Kárpát-medence és az oroszföldi Szkítia között a közvetlen kapcsolatok más adatok révén is bizonyíthatók. Ezt az időt általában az i. e. 5 50-480/470 közötti évtizedekre helyezzük és úgy véljük, hogy póznavégdíszeink keletkezése erre az időre tehető.

2

0 Az természetesen lehetséges, hogy használatuk, ill. sírbakerülésük ideje későbbi, de ez idő szerint semmi adatunk nincsen arra, hogy a hazai La Tène (kelta) kultúra fellépésének idejét e póznavégdíszek használata megérte volna. A többször említett ún. romániai póznavégdíszek,

2

1 amelyeket ismeretlen lelőhelyről a bukaresti Nemzeti Múzeum őriz, mint azt Rostowzew és Fettich is megállapította, valóban a Kárpát-medencén belül található típusokhoz tartoznak. Rokonságuk a gernyeszegi, a somhídi és rajtuk keresztül a magyarországi darabokkal is nyilvánvaló. Rostowzew meg éppen Erdélyből származottnak tartja őket, Fettich ezt nem tartja valószínűnek.

2

2 Azért foglalkozunk itt velük, mert az egyik bukaresti példány feltűnő hasonlóságot árul el a szurdokpüspöki darabbal. Egyezik a csörgőrész formája és megvan rajta a zegzug vonaldísz, ha nem is teljesen olyan formában, mint a szurdokpüspöki darabon.

2

3 Az előbbin ez a díszítés két sávban mutatkozik. Itt megjegyezhetjük azt is, hogy a vonalkázással kitöltött öv, vagy övek csupán a hivatkozott bukaresti és a szurdokpüspöki példányokon figyelhetők meg. Párhuzamos mélyített vonalak is csupán a gernyeszegi és másik két bukaresti példányon mutatkoznak.

2

4 A szurdokpüspöki és az elsőnek említett bukaresti póznavégdísz között eltérés mutatkozik abban, hogy a háromszögű áttörések a bukaresti példányon két sorban rendeződnek, továbbá, hogy nem köpüje van, hanem rövid hüvelyéből vastüske áll ki. A csörgőforma szempontjából hasonlónak lehet tartani a nagytarcsai és zalamihályfai példányokat is. Valamennyi inkább kúpos, mivel alsó részük, ha nem is vízszintesen elvágott, mint a gernyeszegi és két bukaresti darabé,

2

5 1

9 Uo. 46-47., 2. ábra 9, il. 2

0 Párdncz M., AnTan 15(1968) 143. 2

1 Illinszka, V.A., i. m. 39., 4. ábra 8, 9, 11, 14. 2

2 Rostowzew, M., Skythien und der Bosporus. I. (Berlin 1931) 490-491. ; Fettich N., i. m. 40. 2

3 Hampel ]., EMU 4(1895) 6., 6. ábra. 2

4 Uo. 2i., 10. ábra., 24., 12. ábra. 2

5 Uo.