Folia archeologica 21.

Párducz Mihály: Szkítakori lelet Szurdokpüspökiről

54 sem foglalkozott. 1963-ben jelent meg V. A. Illinszka tanulmánya, amely meghatározta a póznavégdíszek típusait és azok kronológiai helyzetét, foglalkozott eredetük és rendeltetésük kérdéseivel is.

1

3 A legkorábbi példányok (i. е. VI. század eleje) a Kubán-vidék archaikus szkíta kurgánjaiból származnak és használatuk legkorábbi centruma is itt lehetett. A másik központi terület valamivel későbbi (i. е. VI. század közepe - V. század eleje), a Szula vidéke. További korai példányok ismeretesek még kis számban a Dnyeper jobbpartjának erdőssteppe zónájából.

1

4 A korai darabok tehát leginkább a Kubán vidékéről (10 leletegyüttesből legalább 40 póznavégdísz), a Szula vidékéről (12 leletegyüttesből 26 példány) ismertek. Az erdőssteppe északi (Dnyeper jobbparti) területéről 8 példányról (3 leletegyüttesből), a Bug és Dnyeszter közötti steppe zónából pedig mindössze egy sírban talált 2 példányról tudunk. Egészen más képet nyújt a tárgytípus elterjedése a késői szkítakor idején (i. e. IV-III. század). Hat lelőhelyről 42 példányt ismerünk Szkítia steppei területéről. A Kubán-vidékről 3 lelőhelyről 8, a Szulavidékről ugyancsak 3 lelőhelyről 9 példányt mutat be a szakirodalom. Egy póznavégdíszt találtak Moldvában, viszont az erdőssteppe Dnyeper jobbparti övezetében eddig egyetlen példány sem került elő.

1

5 A korai példányok nagyjából hét alaptípusba oszthatók, s e típusok közül a harmadikról Illinszka az alábbiakat írja: ,,. . . jelentékenyen szélesebb körben terjedtek el az ovális, kettőskúpos és körte alakú pózna végdíszek. Ezek közül egyeseken keskeny, délkörös irányú rések vannak, másokon háromszögű bevágások, amelyek két sorban helyezkednek el".

1

6 Ehhez a csoporthoz kapcsolható a legtöbb hazai példány. Kivétel a gyulafehérvári darab, amelyhez erősen hasonlókat Illinszka a hatodik csoportot képező Mahosevszka kozák tanya melletti kurgánból (1 db), ill. a kelermeszi kurgánból (3 db) említ.

1

7 A gyulafehérvári póznavégdísz őrzi az ősi formát, a prototípust, talán a legtisztábban, s ezért állíthatjuk hogy a Kárpát-medence legkorábbi példányai közül való. Készítési helyéről nehéz szólni, de nem lehetetlen, hogy Szkítiából behozott darab. Illinszka sem a gyulafehérvári, sem a nagytarcsai, ill. szurdokpüspöki póznavégdíszeket nem ismerhette. A többinek azonban megadja az általános jellemzését. Kettőskúposak, néha kúposak és szarvas alakjával vannak díszítve. Ez a motívum a szulamenti csoporthoz tartozó póznavégdíszeken is megtalálható. Hangsúlyozottan kiemeli azonban a magyarországi és romániai VI-V. századi póznavégdíszek lokális sajátosságait. E sajátosságok közé sorolja a kúpos csörgőformát (Gernyeszeg), továbbá azt, hogy ornamentális elemek találhatók rajtuk: így vízszintes sávok, vagy övek, amelyek zegzug, vagy keresztmintákkal vannak kitöltve. Megállapítja végül, hogy a duna-vidéki póznavégdíszek egy részének csaknem teljesen pontos analógiái vannak meg a dél-oroszországi korai szkíta darabok között, ilyenek a gyöngyösi, somhídi példányok. A magyarországi póznavégdíszek kapcsolata a dél-oroszországiakkal (elsősorban a szula-vidékiekkel) nem kérdéses, de az is bizonyos, hogy készítésük helyi központjai is korán kialakultak.

1

8 1

3 Illinszka, 1

У.А., Pro szkifszki naversniki. Arheologija Kiev 15 (196;) 33-60. 1

4 Uo. 33-40. 1

5 Uo. 42. 1

6 Uo. 44. 1

7 Uo. 36,, 2. ábra 2., 34., I. ábra 7. 1

8 Uo. 49.