Folia archeologica 21.

Patay Pál: A javarézkor néhány etnikai és időrendi kérdéséről

22 PATAY PÁL mellékletei jellegzetesen a bodrogkeresztúri kultúra formakörébe tartoznak. A Kenderföldeken levő javarézkori telep és temető leleteinek eltérő jellege alapján tehát arra is gondolhatunk, hogy azok nem ugyanannak a közösségnek az emlékét őrzik. Ugyanakkor a tiszavalki temető egyes edényein mégis felismerhetők olyan vonások, amelyek Kutzián I. szerint a Hunyadi halmi csoport hatását tükrözik. Ezek legpregnánsabban a 43. sír csészéjén jelentkeznek (5. ábra). Ennek nyomott hasa fölött attól élesen elkülönülő és annál szűkebb, egyenes nyakat találunk, amely Kutzián I. szerint már önmagában is a Hunyadi halom egyik típusát képezi, ugyanakkor pedig az oldalán négyszer két-két függőleges léc is látható. Ennek analógiáit Polgár-Basatanyán a D sírcsoportba tartozó - és K-Ny-i tájolású 130., 136. és 142. sírokban találjuk meg.

4

0 Függőleges lécek díszítik még a tiszavalki 39. sír egyik csészéjét is (6. ábra). A polgár-basatanyai temető 130. sírjának Hunyadi halmi típusú csészéjén egészen lapos, korongszerű bütykök láthatók. (Ilyenek találhatók a 146. sír ugyancsak a D sírcsoportba tartozik - csészéjén is.

4

7) E bütykök, amelyek szintén nem jellegzetességei a bodrogkeresztúri kultúrának, Tiszavalkon is fellelhetők a 44. és 51. sír egy-egy csészéjén (7-8. ábra), amely sírok ugyanabban a - Bj sírcsoportban foglalnak helyet, mint a fentebb említett 43. és 39. Mindez még szorosabbnak tünteti fel Polgár-Basatanya és Tiszavalk javarézkori temetői, helyesebben a temetőket használó közösségek közötti kapcsolatot. Mindkét lelőhelyen a Hunyadi halmi csoport jellegzetességeit feltüntető leletek csak egy-egy sírcsoportra, nevezetesen a D-re, ill. a B^re korlátozódnak. Fentebb már kifejtettük, hogy e sírcsoportok a megfelelő temető használatának végére keltezhetők. Éppen ez a tény jogosította fel Kutzián I.-t annak megállapítására, hogy a Hunyadi halmi jellegű leleteknek a bodrogkeresztúri kultúrában való fellépte módot ad a kultúrán belüli időrend felismerésére.

4

8 Ugyanakkor azonban éppen ennek a révén bizonyosodhatunk meg afelől, hogy egy javarézkori temetőn belül a tájolásban mutatkozó eltérések nem vezetendők vissza időrendi okokra. Egyrészt a basatanyai D sírcsoportban, amelyben a Hunyadi halmi csoport elemei fellépnek, egyaránt találhatók mindkét irányba tájolt sírok. Sőt az egyik sír, a 133. sz., amelyből egy, a Hunyadi halmi csoportra jellemző füllel ellátott tejesköcsög jött elő,

4

9 Ny-K-i tájolású volt. Másrészt a D-nél idősebb, K-Ny-i tájolású sírokból álló С sírcsoportban ezek az elemek még hiányoznak. Tehát a bodrogkeresztúri kultúra népe ott, ahol annak helyi hagyománya volt, még a kultúra leletek által fiatalabbnak keltezett szakaszában is alkalmazta a Ny-K-i tájolást, annak ellenére, hogy ugyanabba a temetőbe már az idősebb szakaszban is temettek K-Ny-i irányba tájoltan. Egyidejűleg az is nyilvánvalóvá válik, hogy a Hunyadi halmi csoport elemeinek elterjedése nem kapcsolható össze azzal az etnikai hullámmal, amely a bodrogkeresztúri kultúra észak alföldi törzsei körében a K-Ny-i tájolást meghonosította. 4

r>B. Kutzián I., The Copper . . . CX. t. 5., CXIII. t. 1, 13-14. 4

7 Uo. CXVII. t. I. 4

8 Ua., Probleme . . . 54-55. 4

3 Ua., The Copper . . . CXII. t. 14.