Folia archeologica 21.

Temesváry Ferenc: A kisipari fegyvergyártás gazdaságtörténeti kérdései a XIX. században

2 i 6 temesväry ferenc megszüntetése ellenére szabadulni nem tudó iparosgárda máról holnapra tengeti életét, „. . . s fantasztikus megnyugvással kénytelenek nézni, amint az idegen verseny árvize működésük terét lábuk alól darabról darabra elszaggatja . . ,"

e

2 A hanyatlást már nem tudta megakadályozni az a rendelkezés sem, amely kimondta, hogy a fegyvergyártással foglalkozó üzemeket állami segélyben kell részesíteni.

63 Az 1896. évi kiállítás jól bizonyítja, hogy a nagytőke bevonult a fegyveriparba. Az ipartestületekhez fűzött remények szertefoszlottak, mert felismerték, hogy az ipartörvény nem adott lehetőséget a kisipar helyzetének megjavítására.

64 A legegyszerűbb kérdéseket sem tudták megoldani. így pl. 1900-ban, amikor a fegyvergyár alkalmazottai a vadász és céllövő fegyverek javításával kezdtek foglalkozni, és ezért küldöttség tiltakozott a Fegyvergyár igazgatóságánál, valamint az Ipartestületnél, bevonták ugyan a gyári alkalmazottak iparigazolványát és megtiltották részükre a gyáron kívüli munkát, de még így is egy év telt el a miniszter 1903. január 6-án kiadott rendeletéig, mely megerősítette a határozatot, ill. a honvédiparosok részére a fegyver kereskedést is beszüntette.

6

5 A magyar kisipari fegyvergyártás válsága a század végére elérte mélypontját. Az 1898-ban közzétett kamarai jelentés szerint az osztrák-magyar monarchiában alig két-három műhelyben gyártottak valóban művészi fegyvereket ,,és az a tény, fájdalomra mutat, hogy ez a szép iparág már mennyire hanyatlott".

6

6 A XIX. századi kisipari fegyvergyártás kutatásakor és főleg a századvégi állapotok elemzésekor hangsúlyoznunk kell, hogy számszerű fejlődés tagadhatatlanul jelentkezik, hiszen 1890-ben 667 osztrák puskaműves 5978 alkalmazottal dolgozik, de mellettük a magyar műhelyek száma is eléri a 140-et.

6

7 Ezeknek a műhelyeknek nagyrésze azonban még feltáratlan - közöttük híres kardgyártónk, Pacholek, részletes működése - a mesterek produktumairól keveset tudunk.

08 Az elkövetkező évek feladata, hogy a jelen dolgozatunkban felvetett problémákat az ország és a határon túli levéltárak gazdag ipartörténeti anyagának gondos tanulmányozásával megoldjuk, illetve lezárjuk. TEMESVÁRY FERENC 6

2 Mudrony S., Emlékbeszéd az iparegyesületek 50 éves működéséről. (Bp. 1892) j. 6

3 Törvényjavaslat a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesítéséről. Magyar Ipar il (1890) febr. 20. 6

4 Matlekovits S., Az 1896. évi . . . 278. A mondottakat érdemes összevetni: Gerster M., A kisipar jövője. (Szeged 1901) 133. 6

5 Puskaművesség. Magyar Ipar 21 (1900) 1122.; A katonai puskaművesség és a magánipar. Magyar Ipar 23 (1902) 72.; L. még Magyar Ipar 24 (1903) 723. 6

6 Az önálló magyar vámtarifa és iparfejlesztésünk. A vámtarifa alkalmából az Országos Iparegyesület által rendezett írásos ankét eredménye. Melléklet a Magyar Ipar 1898. 29. számához. 6

7 Matlekovits S., Az ipar alakulása ... 32. 6

8 Pacholek életére vonatkozóan: Temesvdry F., FA 14 (1962) 238-242. Az ott mondottakhoz annyit kívánok hozzátenni, hogy az üzem 1896 és 1899 között tönkrement. Pacholek 1899. évi nyilatkozatából olvashatjuk:,,. . . Magyarországnak én voltam egyedüli kardgyártója és hogy milly czikkeket produkáltam, bizonyítják azok a hazai és külföldi kiállítások kitüntetései, melyeket elnyertem. Az ezredévi kiállítás vitt bukásba . . . Egy elhibázott számítás folytán ráfizettem szerződésileg kikötött szállításomra. Folyamodtam két év előtt támogatásért, a kereskedelmi minisztériumhoz, de ott elutasították, mert fájdalom, gyufaskatulyák, pántlikák és gyolcsáruk gyárosait milliókkal kell támogatni . . . Bíz jobb lenne, ha a magyar gyáros eltűnne hazájából, mert e hazában csak idegen kap segítséget". Magyar Ipar 20 (1899) 1284.