Folia archeologica 21.

Temesváry Ferenc: A kisipari fegyvergyártás gazdaságtörténeti kérdései a XIX. században

kisipari fegyvergyártás gyűlés a XII. tc. 5. §-ával lehetővé vált, hogy ,,.. . a gyártó intézetében mindennemű mesterséget űző segédmunkásokat alkalmazhasson . . ,"

u így az anyagi és jogi feltételek szerencsés találkozása elősegítette a fegyveripar fejlődését. Ezt láttuk a már említett Kirner család esetében is. A kérdés ugyan rendkívül bonyolult, mégis szerencsésen tapintott a lényegre Kossuth, aki 1842-ben a Kirnereken keresztül a magyar fegyveripar általános helyzetét is bemutatja: „Midőn az Iparegyesület Kirner uraknak puskaműveikért ezüst emlékpénzt nyújtott, csak azon közelismerésnek lett tolmácsává, amellyel azon iparág remekei közé méltán országszerte egy-egy műbaráti puskatár, melly Kirner urak lőfegyvereit dísznek ne tartaná, magukat még külföldön is megismertették, minthogy műveikből már Constantinápolyba, Syriába, s a Nagy Britániába is küldözgettek. Vannak kiknek az iparműkiállítás alkalmul szolgált szerény ismeretlenségből napfényre lépni. . ."

1

2 Az iparműkiállítások rendezése, mint erre jelentésében Kossuth is rámutatott, a hazai fegyveripar fejlődése szempontjából kiemelkedő fontosságú volt. Éppen ezért a XIX. századi magyar fegyvergyártás alapvető kérdéseit az iparműkiállításokkal való szoros kapcsolatban kell vizsgálnunk. Lehetővé is teszi ezt a múlt század sokrétű tudományos kutatómunkája, melynek nyomán viszonylag elég széles képet kapunk azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a magyar iparosok a világ különböző pontjain fejtettek ki világkiállítások és gyakran kisebb méretű helyi megmozdulások alkalmával. Az eredmények értékét különösen emelik azok a nehéz körülmények, amelyek a bevándorló kézműves legényekkel kapcsolatosak. Ezek ugyanis csak ritkán tartoznak a jobbak közé, hiszen a kiválóbbak hazájukban maradtak, vagy más műveltebb országban telepedtek le. „Igaz, az élelem olcsó, a napszámosok teljesen adómentesek, a munkabér azonban csaknem olyan drága, mint Bécsben. Magyarországon a munkáltató gyakorlatlan munkásokat kap, s drága költséggel hoz létre egészen rosszul sikerült műveket."

1

3 A nehézségeket még csak fokozta a régihez való ragaszkodás, a legények vonakodása Ausztriának virágzó műiparú tartományaiba utazni, s „azokban munkálni és előhaladni".

14 Pedig sem a német, sem a francia, sem az angol nem alkalmasabb a magyarnál panaszolják az érdekeltek - „akármiféle mesterségre és művészségre, amint ezt számtalan sok magyar ifjaink, kik külföldre kivándoroltak, eléggé megmutatták".

1

3 A magyarországi kisipari fegyvergyártás lendületében nagy törést jelentett a szabadságharc kitörése. A háborús állapotok a polgári fegyverműveseknek kevésbé voltak kedvezőek, a Bach rendszer gazdasági-politikai nyomása pedig a kibontakozást végképp hátráltatta. Ugyanis egyrészt lecsökkent a fegyverek kipróbálására engedélyezett lőpormennyiség, másrészt a fegyverviselési-, tartási engedélyeket erősen megszűrték. Az érintett periódusban több ezer kérelmezőt elutasítottak azzal az egyszerű megjegyzéssel: „. . . mivel a kérelem kellően alá nem támasztott". Pl. Buch Ferenc kereskedő az országos hadfőparancsnoksághoz folyamodott lőporárulási kérelmével, de „. . . minthogy a pesti lőporárusok 1

1 Uo. 376. 1

2 Kossuth L., Jelentés az első magyar iparmű kiállításról. (Pest 1842). Vö. Rath K., Magyar iparműkiállítások a múltban és jövőben. (Bp. 1881) 34. 1

3 Valero A., Pesti Hírlap 1843. okt. 22. 1

4Szpntágh G., Erdély termesztési, ipari és kereskedési tekintetben. 1839. I. félév, 15-16. 1

5 Udvardy K., Heti Lapok 1838. 61.