Folia archeologica 21.

Temesváry Ferenc: A kisipari fegyvergyártás gazdaságtörténeti kérdései a XIX. században

204 tem

rsv

áry ferenc szaporítása meg nem engedett, hely nem adatván . . ,"

1

6 És egyre szaporodnak a rendeletek, amelyeket egy 1864-ben kelt határozattal lehet summázni, miszerint: „Meghagyatik, az illető közegek érintett helytelen eljárását szüntessék meg azokat kellően ellenőrizvén, miszerint a szokásos lőporutalványokat csak a városi engedélyezett birtokosoknak szolgáltassák ki".

1

7 A lőporárusítással kapcsolatos rendeletek rendkívül súlyosan érintették az ipart,de ez csak a felvetett kérdés egyik oldala.

1

8 Legalább ennyire fontos az 1859. évi rendelet, amely szerint a fegyvergyártást nem kötötték képesítéshez, s ezt a lehetőséget országosan - főleg 1867 után - sokan kihasználták. 1867-ben a hivatalos hatóságok is elismerték: „Szakképzettség az iparjog elnyeréséhez nem lévén szükséges, kontárok foglalták el azok helyét, akik ifjúságuk idejét szentelték valamely ipar megtanulására".

1

9 A jövedelmezőség útja viszont nem a kontármunka, hanem a „szorgalmatos" munka, a gondos kivitel, kiváló rajzoló, vésnök és más e szakmára alkalmazható művész, „... kiknek segélyével a puskaművesnek pompás műveket alkotni nyílik alkalma, mik azután jó árakon el is kelnek.. ."

20 Sajnálatos azonban, - írja a kor legnagyobb puskaművese, Kirner - hogy a vámszövetség és Ausztria területén nincsenek jó rajzolók, vésnökök „. . . s a fegyvergyártási ipar itt a művészettel fájdalom igen gyéren, vagy éppen nem párosul, s a puskamívesek szép fegyverek készítésekor nagyobb részt csak önmagukra vannak utalva. Az alakok gyakran ormótlanok, nem szépek, s a pontos rajzolás hiányát tanúsítják".

2

1 A hatvanas évek végén lényeges változásra nem lehetett számítani, ugyanis 1868-ban báró Wenckheim nyílt levelet küldött „Pest sz. k. város" közönségének, amelyben a közbiztonság kérdéseivel foglalkozva hangsúlyozta, „nem tekinthetem aggály nélkül azon több oldalról nyert tapasztalatok szerinti alapos felszólalásokat sem, amelyek a fegyverek és egyéb lőszereknek oly egyének közötti túlságos elterjedése ellen nyilvánulnak, kiknél az előítéletek, s körülményeik után ítélve feltehető, hogy a fegyvert a közbiztonság ellen annak felforgatására fordíthatják." A Tanács ugyan Wenckheim nézeteit elutasítja, a megszorítás mégis megtörtént, s a tüzifegyverek kereskedelmi forgalmában nagy visszaesés következett be.

2

2 Hivatalos szerveink a közbiztonsággal magyarázzák, jóllehet a kérdés lényege a gazdasági függéssel kapcsolódik össze. Megmutatkozott ez az áruforgalomban is, amelynek jellemzője 1848 után is a nagymennyiségű behozatal és a viszonylag minimális árukivitel. A hivatalos statisztikák a birodalom érdekeit szolgálva az export-import tételeket összekeverik, s a tényeket meghamisítják a gazdasági kiszolgáltatottság helyzetének elködösítése érdekében.

2

3 Ez érthető, hiszen Ausztria sem tudta fegyveriparának termékeit hazai piacon értékesíteni, s az eszközökben 1

6 Fővárosi Levéltár Tanácsi Iratok Pest, 1864. X. 1262. 1

7 Uo. Buda 1864.X. 1456. 1

8 Nem tartható tehát az a tíz évvel korábbi megállapításom, mely szerint „. . . a puskaporellátás ugyan akadozott, de a fejlődést nem zavarta". Temesváry F., Egy magyar puskaműves család élete és működése. Dokt. diss., kézirat. (Bp. 1963) 34. "Magyarország anyagi érdekei. III. (Pest 1861) 419. 2

0 Vadász és Versenylap 6 (1862) 336. 2

1 Uo. 368-370. 2

2 Fővárosi Levéltár Tanácsi Iratok X. 1714/1868. 2

3 Érdemes a mondottakat egybevetni Beöthy L., Magyarország áruforgalma Ausztriával és külfölddel. Hivatalos Statisztikai Közlemények. IV. (Pest 1871) III. füzet.