Folia archeologica 21.

Temesváry Ferenc: A kisipari fegyvergyártás gazdaságtörténeti kérdései a XIX. században

202 temrsváry ferenc emelkedett, de a puskaművesek, ill. kardcsiszárok - számukat tekintve - megmaradtak a harminc évvel korábbi állapotban.

5 A fegyveriparosok számának lassú emelkedésére - megközelítőleg harminc év alatt egy puskaműves és háromnégy kardkovács a „szaporulat" - Fényes Elek 1847-ben készített összeállításában is találunk adatokat. Kitűnik ebből, hogy 1847-ben 232 733 kézművesből PestBudán 7694 élt, azaz minden 51 lakosra egy kézműves jutott - nem számítva az inasokat és legényeket. Ezúttal nem térhetünk ki Magyarország elmaradott ipari állapotának elemzésére - a jelzett időben csupán 528 „gyár" működött 23 400 munkással, - csak az iparosok összlétszámának és a néhány puskaműves-ipart űző szakember számának aránytalanságára hívjuk fel a figyelmet.

6 A XIX. század elején már fellelhetjük a puskaművesség fejlődését gátló egyébként az egész századot jellemző - körülményeket. Gondolunk itt többek között a magyar vasipari termelés aránytalanságára, a nyersanyag kiszállítására, a készáru behozatalára, mint olyan tényezőkre, amelyek a kapitalizmus korában minden gazdaságilag függő helyzetben élő nép gazdasági életének elkerülhetetlen kísérő jelenségei. „Általában azonban - írja Fényes - bármilly tetemesnek lássék is a vasipar évi termelése, az a belső szükségletet ki nem elégíti, különösen a finomabb készítmények külföldről jönnek".

7 Az iparcikkek nagy részét a XVIII. század második felében házalók, csempészek, kereskedők juttatják Magyarországra, oly mértékben, hogy 1790-ben az országgyűlés is kénytelen volt foglalkozni a kérdéssel. Kimondták: „. . . házalónak számítanak azok a bécsi kisgyárosok, akik már 150 frt. értékű silány gyártmányukkal elindulnak Magyarországra és végigjárják a földesúri kúriákat, polgárházakat. Károsítják a letelepült kereskedőt, a hazai ipart, s a vevőt, mert miattuk jó cikkel nem lehet forgalmat csinálni".

8 Hogy a helyzet a továbbiakban sem változott sokat, Jac. Ferdinánd Miller 1793-ban kiadott munkája is igazolja, amelyben csaknem felháborodva mondja: „. . . hogy ennyi belhoni nyersanyag dacára külföldről zúdul be a sok iparcikk".

9 A nagy gazdasági nyomás, amely Magyarország fejlődését hátráltatta, a puskaműves iparban is megmutatkozott. Üzemalapítási törekvésekről tudunk, de néhány éves, esetleg évtizedes vergődés után a tulajdonosok tönkrementek és külföldön kerestek boldogulást. A Magyarországon megtelepedett és egy évszázadig működő Kirner család csaknem az egyetlen, amely kiemelkedve a fegyverkészítő mesterek népes családjából, versenyképes volt az osztrák vadászfegyver iparral szemben. A termelés kiszélesítését alapvetően az osztrák ipar és nem a céhes ipar befolyásolja. Alátámasztja a mondottakat a helytartótanács 1813. évi rendelete is, amely megszüntette a céhek „. . . saját rendi jogalkotó szerepét"

1

0 sőt 1840-ben az ország5 Mudrony S., Az 188j. évi budapesti Országos Általános Kiállítás katalógusa. IX. füz. (Bp. 1885) 10-ir. 6 Fényes E., Magyarország leírása. I. (Pest 1847) 7

1' Uo. 85. Behozatalra kerülő „csinozott" művek súlya 176.19J q. s mindezért 2519 .788 Ft-ot fizettünk. Hogy fegyverekre ebből mennyi esett, megállapítani nem lehet. 8 Eiedemann, ]., Bescherden und ohnmassgelblicher Vorschlag wie dem Handel in Ungarn Aufzuhelfen Waeren. (H. n. 1790) 2.1. 9 Miller, J. F., Schedium de praesenti statu fabricarumetmanufactuarumin Hungaria atque mode promovendi rerum seruceam. (Magno Varadini ex Officina Eisenberiana 1793). Vö, Borotvás Nagy S., Közgazdasági működésünk kezdetei. (Bp. 1938) 101. 1

0 Uo. 103.