Folia archeologica 21.

Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Péter arcképei

i

78 cennerné wilhelmb gizella költeményben megénekelt idősebb Miklósé és a fordítóé, Péteré. Mindhárom lap Piccini Giacomo velencei mester munkája, aki „a francia király udvari rézmetszője" büszke címet viselte. A párképként beállított két portré dekoratív keretelésének motívumai között is sok az összecsengés. Zrínyi Péter félalakos arcképe könyökénél felgyűrt ujjú köntösbe öltözött, komoly tekintetű férfialak, egyike a szerencsétlen véget ért főúr legjobb arcmásainak (Katalógus II/1. - i. ábra). A Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteményében egy olyan egészalakos, életnagyságú olajfestmény található, mely részleteiben teljesen megegyezik a metszet kompozíciójával. Lila öltözetéből kivillan a könyökig felgyűrt ingujj fehérje és a cipő sárga szattyánbőre. Hatalmas szablyáját jobbjában tartja, a kép bal sarkában a földön tollforgós süvege és aranyveretes pajzsa látható. A háttér jobb felén távoli csatajelenet, amelyen a törököket üldöző lovas figurájában valószínűleg mégegszer szerepelteti hősünket a művész. Legalábbis az élvonalban harcoló, s a főalakhoz hasonló színárnyalatba öltöztetett és könyökig feltűrt ujjú köntöst viselő figura láttán arra következtethetünk, hogy Zrínyi Péter egyik hőstettét akarták megörökíteni. Az arcvonások formai hűségük ellenére is szétfolyóbban, kevésbé karakterisztikusak, mint a metszeten, ahogy ez a sajnos meglehetősen elhanyagolt állapotban levő s restaurálásra szoruló festménnyel való összevetésből megállapítható. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy a provinciális portréfestők, ha ismerték is mesterségük fogásait, éppen a karakter-ábrázolás terén nyújtottak alacsonyabb rendű teljesítményt. A festmény Ernst Lajos gyűjteményéből került a múzeumba, Miklós, a költő és Péter egy másik félalakos képmásával együtt. A galériát még egy női arckép egészítette ki, mely mint Zrínyi Péterné Frangepán Katalin portréja szerepelt.

1

0 Feltehető, hogy neves gyűjtőnk a négy képmást egyszerre vásárolta, s az összetartozó darabok családi arcképsorozat megmentett töredékei. Egyedül a női képmás autenticitását nem támogatta elegendő dokumentum, így ez a mű nem is került közgyűjteménybe. Zrínyi Péter nagyméretű képmásának kvalitásából arra következtethetünk, hogy az ábrázolt gyűjteményéből származik. Feltevésünket az eposzt díszítő másik metszet-portré is támogatja. Piccini itt Conflans Adriáén van németalföldi mester 1570-es években készült csáktornyai epitáfium képmásához nyúl vissza.

1

1 A szigetvári hős levágott fejéről készített ábrázolást a család kétségkívül olyan arckép megrendeléséhez is felhasználta, mely ősapját díszes öltözetben, élőként örökítette meg. Egy ilyen, ugyancsak a Zrínyi család tulajdonában őrzött képet vett alapul a velencei grafikusművész metszetéhez, s a család birtokából kellett származnia Zrínyi Péter portréja előképének is. A metszet életszerű, karakteresebb arcvonásai Piccininek a névtelen mesterénél fejlettebb jellemábrázoló készsége javára írandók. A velencei metszettel még egy, a század elején a zágrábi régészeti múzeumban őrzött festményt hozhatunk kapcsolatba.

1

2 Helyesebben az említett mű Widemann és Piccini lapjával egyformán rokon. Az ovális, profilált keretbe foglalt kétharmad álló alak arcvonásai primitívebb megfogalmazásban a velencei portrét ismétlik meg. A ruházat, a dolmány díszítését kivéve viszont Wideman met1

0 Zrínyi Miklós képmására lásd: Centiemé Wilhelmb G., FA 16 (1964) 200, 204. Frangepán Katalinéra: Varjú R.-Höllrigl ]., Ernst Lajos magyar történeti gyűjteménye. (Bp. 1932) 47., 20. sz. - Árverési Közlöny 20 (1939) 1. rkv. sz. 23., 98. sz. 1

1 Kapossy ]., Magyar Művészet 15 (1948) 180.; Pig/er A., AHA 4 (1956) 54-55. 1

2 Reprodukcióját lásd: Posljednji . . . 317. és MTKcs fényképgyűjteménye 217/1957. Fk.