Folia archeologica 21.

Bunta Magdolna: Középkori céhpecsétek

152 bunta magdolna mondatszalag négy helyen szakít meg. E szalagon nagy „S" kezdőbetűvel, s folytatólag gótikus minuszkulákkal vésett, következő német nyelvű körirat olvasható : „S" DER. CZECHE DER GOLCMDE ZU CLWSEBG A körirat szavai között elválasztójelként pontok figyelhetők meg, az összevonás, illetve rövidítés jele pedig négy helyen tűnik fel. Ä hiányzó betűket helyettesítve a körirat teljes szövege a következő: S/igillum/DER. CZECHE DER GOL/ts/C/h/M/i/DE ZU CLWSE/n/B/ur/G A pecsét készítője a kör alakú pecsétmező függőleges tengelyébe az ötvösök védőszentjének, szt. Eligiusnak szembe néző, ülő testével kissé jobbra forduló alakját helyezte el.

1

8 Az ábrázolt szent fején püspöki süveget (infulát) visel, testét palást fedi. Jobb lába mellett térdmagasságban egy tőkén üllő látható, bal kezében az üllőre helyezett kehely cuppáját (?), jobb kezében kalapácsot tart. A pecsétnyomó metszéssel készült. A pecsétképen a szt. Eligius alakját fedő palást gazdag redőinek gondos kidolgozása és harmonikus elrendezése, a kéz és az ujjak természetes tartása, az arc vonásainak visszaadása, a püspöksüveg díszítő elemeinek aprólékos kidolgozása, az alak kezében elhelyezett ötvöstárgy és kalapács pontos ábrázolása, a körirat gyakorlott kézre valló, szép betűi, az ötvös magas fokú mesterségbeli tudásáról tanúskodnak. Művészi értékét más hasonló, korabeli pecsétekkel egybevetve ítélhetjük meg. Az összehasonlítás alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kolozsvári ötvöscéh pecsétnyomója a legjobbak közül való, értékes, szép munka.

1

9 A pecsétek készítése a középkorban az ötvösök munkakörébe tartozott. A kolozsvári ötvösök 1561. évi szabályzata előírta, hogy a céhbe lépni kívánó ötvöslegényeknek mesterremek gyanánt egy ún. helymes (címeres) pecsétet is kell készíteniök. Ez bizonyítja, hogy a céh fontosságot tulajdonított a pecsétvésésben való jártasságnak. A pecsétek készítői rendszerint kiváló ötvösök voltak.

20 Ezt mutatják a céh előbb ismertetett pecsétnyomója mellett Kolozsvár városának XV-XVI. századi ritka szép pecsétnyomói, amelyek kétségtelenül helyi ötvösök munkái és a pecsétek készítésével szemben megnyilvánuló igényességről tanúskodnak.

2

1 A pecsétnyomó pontos keletkezési évét nem ismerjük. A múlt század végén a tárgy leltározója - számunkra ismeretlen kritériumok alapján - készítési évének 1390-t jelölte meg.Finály Henrik,akárcsak a céh legrégebbi szabályzatát, pecsétnyomóját is 1473-ban készültnek tekintette.

2

2 1

8 Szent Eligius alakjának ábrázolása az ötvöspecséteken európai viszonylatban általánosnak mondható. Ettől a gyakorlattól eltérően a szebeni ötvöscéh szt. Jánost, a brassói szt. Mártont tekintette védőszentjének. A kolozsvári ötvöscéh pecsétnyomóján a pecsétmezőbe vésett alak kétségtelenül szt. Eligiust ábrázolja. Erre vall az a tény is, hogy a szt. Mihály templomban, szt. Eligius oltára 1516-ban még az ötvösök gondozása alatt állott. Vö. JSScvák ]., Á kolozsvári ötvöscéh a XVIII. századig. (Kolozsvár 1913) 12. 1

9 Vö. Kős^eghy E., Magyarországi ötvösjegyek . . . munkájában közölt ötvöspecsétekkel. 2

0 Valószínűnek látszik az a feltevés, hogy Kolozsvár városának 1369 előtti pecsétnyomója a világhírű testvérpár valamelyikének, Kolozsvári Mártonnak vagy Györgynek a műve. Vö. Jakó, SSigilografia eu referire la Transilvania. Documente privind istoria Romániei. Introducere II. (Bucure. ti 1956) 614. 2

1 Sebestyén ]., Kolozsvári Szemle 3(1944) 266-267. 2

2Finály h , i. m. 49.