Folia archeologica 21.

Bunta Magdolna: Középkori céhpecsétek

céhpecsétek i 5 i 4. ábra A kolozsvári ötvöscéh pecsétjének rajzát először Jakab Elek közölte, de pontatlanul.

1

3 Később Mihalik József közli egy Kolozsváron tanult ötvöslegény 1568-ból származó felszabadító levelén található, rossz állapotban levő viaszlenyomat alapján a pecsét leírását, méreteivel együtt. Az általa leírt pecsét körirata olvashatatlan s így a következő latin nyelvű köriratot tételezte fel: S CEHAE AURIFABRORUM DE COLOSWAR

1

4 Kőszeghy Elemér „Magyarországi ötvösjegyek" c. munkája Kolozsvárról szóló fejezetében egy vázlatot közöl a pecsétről Jakab Elek rajza alapján, Mihalik Józseftől pedig átveszi a köriratra vonatkozó megállapítást.

1

5 Úgy látszik, Kőszeghy figyelmét elkerülte az időközben - 1897-ben megjelent rövid tudósítás az eredeti pecsétnyomóról.

1

8 A fentiek miatt szükségesnek tartjuk a kolozsvári ötvöscéh pecsétjét ismételten bemutatni. A pecsétnyomó kör alakú, 31 mm átmérőjű, 3 mm vastag, fogantyú nélküli, ezüstből készült körlap

1

7 (3. ábra). Maga a pecsét 30 mm átmérőjű, ugyancsak kör alakú (4. ábra). Szélén kettős körvonal látható, melyet a pecsétmezőben lebegő 1

3 Jakab E., Kolozsvár története. Rajzolatok Kolozsvár történetéhez. V. (Bp. 1888) 1

4 Mihalik ]., Arch. Ért. 15(1895) 445-446. 1

5 Kőszeghy É., Magyarországi ötvösjegyek . . . 163. 1

6 Findly H., Erdélyi Múzeum 14(1897) 49. Finály a pecsét köriratát hibásan közli: „

s. der cechen der goldsmit in Clausenburg". Finály alapján ugyanígy közli: Bie/%, /., Arta aurarilor saçi din Transilvania. (Bucuresti 1957) 8. 1

7 A pecsétnyomót a múlt század végén, 1896-ban, egy helybeli zsibárustól vásárolta az Erdélyi Múzeum. Az eladó ócskavasak között, egy bádogszelencében találta. A pecsétnyomó jelenleg a Kolozsvári Történeti Múzeum középkori osztályán 7226 leltári számmal szerepel.