Folia archeologica 21.
Bunta Magdolna: Középkori céhpecsétek
152 bunta magdolna reneszánsz díszítő elemek (szélkoszorúk, széldíszekkel ellátott pajzsok, pajzstartók) alkalmazása miatt zsúfolt. 1 1 Az ábrázolt elemek elhelyezése, elrendezése nagyobb felületet igényel. Éppen ezért, az e korban készült céhpecsétek méretei nagyobbak az előző korban készülteknél. Az elemzett céhpecséten a pecsétmezőbe vésett, csücskös és kerek talpú típusokból kialakított pajzs barokkosnak ható széldíszeivel és a körirat betűtípusai nem illeszthetők a köriratban jelzett korba. Ugyanez a helyzet a pecsétnyomót szegélyező levélkoszorúval is, melynek változatai majd minden XVII. századi ötvös- és más céhpecséteken megjelennek. Ilyen díszítő elemeket azonban sem közületek, sem magánosokXVI. század eleji pecsétjein nem találunk. A pecsétnyomó köriratának nyelvezete, helyesírása szintén egy későbbi korra utal. Véleményünk szerint a szóban forgó pecsétnyomó a XVI. század végén, méginkább a XVII. század elején készülhetett, s készítője az 1513-as évet a céh vezetőinek utasítására valószínűleg egy régebbi pecsétről vette át. Ez az évszám hihetőleg a céh megalakulásával, kiváltsága elnyerésével függ össze. Amennyiben a köriratban szereplő évszámot mégis elfogadjuk a pecsét készítési évének, úgy továbbra is helytálló az a megállapítás, hogy a fent leírt tárgy egyike a legrégibb magyarországi céhpecséteknek, s egyben a legrégibb magyar köriratú pecséteknek. Lehetséges azonban, hogy e pecsét ma már egyetlen fennmaradt emléke a Samarján egykor működő gombkötők céhének. 1 2 Értékét ezért elsősorban ilyen szempontból kell megítélnünk. * 1 1 Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája Kolozsvári Fiókjának Történeti Levéltára. Céhiratok gyűjteménye. 1 2 A pecsét első publikálója, Deák Farkas szerint a Pozsony közelében levő Samarja gombkötő céhének pecsétjéről van szó.; S%ádec%ky L,., Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. II. (Bp. 1913) 304. „Somorja" címszó alatt - a fennmaradt iratok alapján - a szűcsök (1555), a bognárok (1610), a csizmadiák (1630), a kovácsok és a lakatosok (1689) céhéről találunk említést.