Folia archeologica 21.

Kovács László: A budapesti lándzsa; A magyar királylándzsa történetének vázlata

142 ková

cs lászló mének dicsőségére oda irányozván az ország jelvényeit, ahonnan méltósága ered".

8

3 III. Henrik lándzsaküldését más forrás is igazolja. Arnulf, Milano érseke 1077-ben követként Rómában járt, s arról tudósít, hogy „. . . Henrik császár majd a magyarokkal, majd a liuticsokkal a körülmények szerint harcba keveredett. Őket mindenkinél sikeresebben legyőzte, a legyőzötteket adófizetőjévé kényszerítvén. Ennek győzelmi zálogát jelzi az az aranyozott lándzsa, melyet a magyarok királyától erőszakkal vitt el, és Rómában az apostolok templomában felakasztott . . ,"

8

4 Hasonlóképpen ír Bonizo sutri püspök is: „. . . Ugyanis a háború megindíttatván, a magyarok megfutottak, elragadtatott a magyar király lándzsája is, melyet ugyanazon követek Rómába vittek, s mind a mai napig győzelmi jelvényként boldog Péter apostol sírja előtt van . . ,"

8

5 További sorsáról csak annyit tudunk, hogy 1693-ban a Porta Guidonea fölött őrizték.

8

6 Lehetett-e kapcsolata a Rómába küldött lándzsának I. István lándzsájával?

87 Miután van egy kétes hitelű adatunk, hogy III. Henrik az 1044. évi hadjárat előtt IX. Benedek pápától egy zászlót kért szent Péter sírjáról,

8

8 a lándzsaküldéssel azt kívánhatta a császár tanúsítani, hogy a győzelmet szent Péter támogatásának köszönheti.

8

9 Másrészt a zsákmány egy részének Rómába küldése már Nagy Károly óta hagyomány lehetett.

9

0 Az elküldött lándzsa valószínűleg Aba Sámuelé volt. Általánossá vált az a nézet, hogy Aba zsákmányolt lándzsáját III. Henrik visszaadta Péternek (talán székesfehérvári trónraültetésekor), majd 1045-ben Péter ezzel adta át Magyarországot a császárnak, aki végezetül Rómába küldte.

9

1 Pauler Gyula viszont felvetette, hogy III. Henrik talán nem várt 1045 pünkösdjéig a lándzsa elküldésével, 8:

1 Makkai E.-Me^ej L., Árpád-kori és Anjou-kori levelek. (Bp. i960) 88: „. . . Nam, sicut a maioribus patriae tuae crgnoscere potes, regnum Hungáriáé sanctae Romanae ecclasiae proprium est, a rege Stephano olim beato Petro cum omni iure et potestí.te sua oblatum et devote traditum. Praeterea Henricus piae memotiae irrperator ad honorem sancti Petri regnum illud expugnans, victo rege, et facta victoria, ad ccrpus beati Petri lanceam coronamque transmisit, et pro gloria triumphi sui illuc reg.ii direxit insignia, quo principatum dignitatis eius attinere cognovit . . ." Gombos CAT II. 1082. 8

4 ,,. . . Imperator Heinricus modo cum Ungris, modo cum Leuticiis pro tempore confligebat. De quibus omnibus nobiliter triumphavit victos tributo coartans. Cuius unum insigne tropheum aurata indicatlancea, Ungrorum regi violenter extorta, et Romae, in apostolorum templo suspense." Arnulphus, Rerum sui temporis . . . Lib. III. c. 6. MGHS VIII. 18. 8

5 „. . . Nam bello commisso fugerunt Ungari; capta est et Ungarici regis lancea, quae per eosdem nuntios Romae delata est, et usque hodie ob signum victoriae ante confessionem beati Petri apostoli apparet." Bonizo, Liber ad amicum . . . Lib. V. (Gombos CAT I. 421.) 8

6 Schramm, P. E., Herrschaftszeichen ... II. 520., 4. j. 8

7 A VII. Gergely-féle levélben emiitett korona valószínűleg Aba használati koronája volt. Vö. Deér ]., A magyar királyság . . . 19-20.; Ua., Sz 78 (1944) 22-24.; Ua., Die heilige Krone . . . 193-194., 199-200.; Érvelése Paulernél meggyőzőbb. Vö. Pauler Gy., i. m. 421., 183. j. 8

8 „. . . Hie ita gestis misit (sc. Conradus - vö. Gombos F. A., Sz. 1911. 498., 4. j., a tudósítás összekeveri II. Konrád 1030. évi hadjáratát, melyre ez vonatkozik, III. Henrik 1044-es útjával) legatos suos honestos, ut decuit ad Dominum Papam et supplicans, ut ei vexillum ex beati Petri parte mitteretur . . ." Bonizo, Liber ad amicum . . . Lib. V. (Gombos CAT I. 421.) 8

S

Schramm, P. E., NAWG 1957:5. 178-179. a

0 Nagy Károly a 795. évi avar zsákmány egy részét azonnal Rómába küldte. Elbern, V. H., Liturgisches Gerät in edlen Materialien zur Zeit Karls des Grossen. Karl der Grosse. III. (Düsseldorf 1965) 116-117. 9

1 Paulsen P., .Magyarországi . . . 32. ; Tóth Z., A Hartvik-legenda . . . 58-60.; ua. Történetkutatásunk. . . 13-14.; Schramm, P. E., Herrschaftszeichen ... II. 520-521.; Uh/irz, M., Handbuch . . . bár szerinte a Rómába küldött lándzsa nem volt I. Istváné; hasonló véleményen van : Wegener W., i. m. 61-62. ; Deér J. szerint az aranyozott lándzsa nem királyi jelvény, hanem