Folia archeologica 20.
Patay Pál: Bronz szitula a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében
22 PATAY P ÄL semmiképpen sincs olyan messze Lucskitól, de még Biernacice-től sem, hogy ha az ott talált szitulát a lelőhely vidékén működött bronzművesség termékének is tekintenők, ez utóbbi mesterei nem ismerhették volna az Északi-Kárpátok, ill. az attól északra fekvő vidék műhelyeinek munkáit, vagy fordítva. De ugyanez áll Tiszanagyfalura is. Bár ez a helység a Felső-Tiszavidéken fekszik, mégis az itteni szitulák lelőhelyei közül ez van legközelebb az Északi-Kárpátokhoz. Niedzieliska és Tiszanagyfalu földrajzi helyzetét, nemkevésbé a díszítésükben fellelhető mintaelemek analógiáit tekintve feltehető tehát róluk, hogy az Északkeleti-Kárpátok vidékén készültek (4-5. ábra). Arra azonban nehéz még feleletet adnunk, hogy vajon a tiszanagyfalusi és Niedzieliska-i szitula készítői vették-e át a közös mintaelemeket a lucski és Biernacice-i példányokat előállító bronzművességektől, vagy fordítva? A hajdúböszörményi típusú szitulák már több leletben együtt fordultak elő a Merhart-féle B L típusú bográcsok ikerakasztós változatával (Hajdúböszörmény, Lucski, Mezőkövesd). E bográcsok a Kárpátokon kívül csak elvétve találhatók fel (nem vonatkozik ez a különakasztós bográcsokra !), kivéve Niedzieliska környékét (Niedzieliska, Jezierzany, Kunisowce). Minthogy a HA (és talán HB t) időszakban a Felső-Tiszavidéken honos gávai kultúra igen szoros kapcsolatban volt az Északkeleti-Kárpátok külső oldalán lakó népek kultúrájával, a bronz bográcsok és szitula itteni fellépését etnikai okokkal is összefüggésbe hozhatjuk. Ez egyben magyarázatot is nyújtana a Niedzieliska-i és a talán Tiszanagyfaluról származó szitula közeli rokon voltára is. Nehezebb azonban azt megmagyaráznunk, mi idézte elő az azonos földrajzi helyzet ellenére a tiszanagyfalusi szitula díszítésének merőben különböző voltát a hajdúböszörményi típus felső-tiszavidéki csoportjáétól? Gondolhatunk arra, hogy talán a tiszanagyfalusi példány nem helyben készült, hanem a lelőhelyétől északabbra, a Kárpátok vidékén. De felmerülhet annak a lehetősége is, hogy esetleg nem egykorú a felső-tiszavidéki csoporttal. Ez a kérdés azonban a szitulánk esetében, mégha az tényleg a tiszanagyfalusi leletből származik is, nem bírálható már el. A lelet többi tárgya már azonosíthatatlan. A leírásuk pedig finomabb kormeghatározáshoz vajmi kevés. Ugyanakkor azonban a Niedzieliska-i lelet arra vall, hogy az semmiképpen sem korábbi a hajdúböszörményi típusú szitulák virágkorának tekintett HB t időszaknál. 3 0 így tehát egyelőre nincs alapos okunk a madárprotoma nélküli és madárprotomás hajdúböszörményi típusú szitulák között lényeges időbeli különbséget feltételezni. Ha nem is tudtuk a Nemzeti Múzeum szituláját az 1813-ban Tiszanagyfalun lelt utóbronzkori bronzedénnyel minden kétséget kizáróan azonosítani, mégis az ismertetése hozzásegített bennünket annak a felismeréséhez, hogy a hajdúböszörményi típusú szitulák küllönböző bronzművességek termékei. Ez pedig az őskori kereskedelem helyes értékelése szempontjából lényeges kérdés. PATAY PÁL 3 0 Mo^solics A.-nak ama feltételezése, hogy az erdőszentgyörgyi lelettel lenne egykorú, túl késői időpontnak hat. - Közi. 1(1941) ioj.
