Folia archeologica 20.
Patay Pál: Bronz szitula a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében
20 PATAY P ÄL sűrűn egymás mellé helyezett pontok sora alkotja), valamint azt ferdén ívelő, sugaras koszorú övezi (hasonló vonalnak ható pontsorokból szerkesztve). Ugyanakkor, amíg az egyik oldalán a madárprotomák - a lucskihoz hasonlóan - még az alsó kereten nyugszanak, addig a másikon attól elkülönülve, szinte a levegőben látszanak úszni. Mindezek alapján a Biernacice-i szitula díszítése a lucskiéhoz viszonyítva még jobban különbözik a hajdúböszörményi típusúak felső-tiszavidéki csoportjáétól. Ferde sugaras koszorúval övezett, küllős napkorong látható a Siem-i példányokon is, 2 4 amelyeken a madárprotomák is - igazi keret hiányában - úszni látszanak a levegőben. A protomák nyakán adudorsor szintén nem fut végig folyamatosan a fejig. Viszont a nagyméretű, lencseszerű dudorsor, úgyszintén a vonalnak ható, ferde pontsorokkal kitöltött sáv itt már ismét elmarad.Maga a madárbárka a lucski szitulán láthatónál mégis jobban megközelíti a felső-tiszavidékiekét, ugyanis az lefelé kiálló ívet alkotva tartja a napkorongot. Ahogy tehát Lucski, Biernacice, Siem a Felső-Tiszavidéktől szinte egyenes vonalban haladva, egyre távolabb fekszik, úgy az ott lelt szitulák díszítése is hasonló mértékben mindinkább különbözik a felső-tiszavidéki csoportbeliekétől, így a távolság és a díszítés között korreláció fedezhető fel (4-5. ábra). Ezt a megállapítást az északi régióban lelt, napkoronggal és madárprotomákkal díszített, hasonló korú bronz amforák is igazolják (Mariesminde, Bjersjöholm). 25 Ezek mintázata a fentebb említett szitulák közül legjobban a Siem-iekére emiékeztet, amennyiben a küllős napkorongot (a Mariesminde-in sugaras koszorúval övezve), a madárprotoma nyakának közepén megszakadó dudorsort, valamint az alsó kerettől független madárbárkát találjuk meg rajtuk. Ugyanakkor ezek keretéből is hiányzik a nagyméretű, lencseszerű dudorok sora és a ferde, vonalnak ható pontsorokkal kitöltött sáv. Mindamellett újabb mintaelem is fellép rajtuk, mégpedig az, hogy a madárbárka felső ívvel veszi körül a napkorongot. A Bjersjöholm-i amforán egyébként a madárprotomák feje sem a megszokott csúcsos homlokkal jelenik meg, hanem laposan hátrafutva, ami azonban már a Biernacice-i szituláról is ismeretes. A kutatók körében manapság is él az a felfogás, hogy a fent említett szitulák és amforák nem a lelőhelyük vidéke bronzművességének termékei, hanem oda a Középső-Dunavidékről, azaz a Kárpát-medencéből importálták őket. 2 6 Ha ez így lenne, akkor minél messzebbre exportáltak egy bronzedényt, annál nagyobb mértékben tértek el a díszítésében a gyártás helyén (a Felső-Tiszavidéken) felhasználtakétól. Mintha a gyártó mesterek ismerték volna a tőlük többszáz, ill. másfélezer kilométert is meghaladó távolságban lakó népek ízlését és tudatosan a megfelelő díszítést alkalmazták volna a kifejezetten exportra, méghozzá előre meghatározott piac számára termelt példányokon. Az ilyenfajta árutermelést azonban az utóbronzkor idejére anakronisztikusnak tarthatjuk. A fentebb tett megállapításainkat is magyarázhatjuk sokkal egyszerűbb, de talán kézenfekvőbb módon. Nem tagadjuk a bronzedények exportját az utóbronzkor folyamán a Kárpát-medencéből, hiszen ennek a lehetőségét az Unter-Glauheim-i és Granzin-i példányokkal kapcsolatban magunk is felemlítettük. Mégis valószínűbbnek tartjuk azt, hogy azoknak a vidékeknek a bronzmű2 4 Thrane, H., i. m. 184-192., 16-18. kép. 2 5 Uo. 192-196., 2oa-b kép, 21. kép, ill. 22. kép. 2 6 Uo. (különösen 157-159.)
