Folia archeologica 20.

Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár

I 82 MIHALIK SÁNDOR nagy része évenként haszonban (promeritum) részesül, és hogy gyártmányaik annak a városnak a pénzforgalmát növelik, amely a magyar felvidék fővárosának (metropolis) nevezhető.

2

6 A városi tanács szűklátóan ezt a szerény kérést mégis megtagadja. Nem hiába tagja azonban Fedák ügyvéd a gyári vezetőségnek. Módot talál, hogy a városi hatóságok megkerülésével Veschir ágens útján is eljusson kérelmük a Helytartótanácshoz. Beadványukban hasznosan végzett munkájukra visszatekintve beszámolnak tevékenységükről, felsorolják érdemeiket s bizalommal kérik a gyár fejlesztéséhez és terjeszkedéséhez szükséges terület juttatását. Folyamodványukban - üzemüket kassai angol porcelángyárnak nevezve előadják: a gyárak telepítése és azok lehetséges sokasítása hasznot hozó az országnak. Mind a haza, mind a lakosság boldogságát előmozdítja. Tiszta igazság ez. Unalmas is politikai és kereskedelmi érveket, elveket erre felhozni. Eltekintenek ettől és inkább arra hivatkoznak, hogy két és valamelyes esztendővel ezelőtt tervbe vették Kassa város kebelében angol porcelángyár létesítését. Törekvéseik reménye nem is maradt el, mert rögtön kezdetben, mialatt pedig ügyük még csak bölcsőkorát élte, a városi tanács — segíteni óhajtván - egy telket, az ottlévő régi épülettel együtt kedvező feltételekkel számukra nagylelkűen átengedett. Ezt sokezer forintos költséggel rendbehozták. Ugyancsak tetemes anyagi kiadást jelentett a hozzáértő mesterek külországból való összegyűjtése. A nyersanyagokat is távoli helyekről szerezték be. Fáradságot és költséget nem kímélve, végre elérték, hogy most már igen jóminőségű gyártmányaikkal nemcsak Kassa városát, hanem széles szomszédságát, sőt távolabbi területeket is megelégedésre láthatnak el. Életeszközöket (vitae media) és kenyeret adnak ilykép sok szegény családnak és a gyárban dolgozó munkásnak. A helyzet biztató, ha a gyárat e készítmények, valamint azok gyors elterjedése, az épület, gépek egybeépítése, a munkásaik száma szempontjából nézik. A további boldoguláshoz most már csak az szükséges, hogy - a mesterek, a munkások és gyártmányaik számának növelése céljából - a gyár telke elegendő legyen mindezek kényelmes befogadására, a gyártásnak ne legyen akadálya. Területük bővítésére a szomszédos falrészt kérték a városi tanácstól. Érveik helyességét elismerték, segíteni is óhajtottak, mégis csupán 456 négyszögölet jelöltek ki a számukra, a további 430 négyszögöl átadását megtagadták. Az átengedett rész árát is az ölenként 30 krajcárban való számítással túlzottan állapították meg. Kérik tehát a Flelytartótanácsot, hogy a ki nem szolgáltatott 430 négyszögölet is megkaphassák; a gyár területét végeredményében tehát 886 öllel bővíthessék. A „tűrhető ár" megszabásának indokolásául felhozzák, hogy 1. Gelbrecht Frigyes 1792-ben a bástyarészt 117 rajnai forint és 44% krajcárért, négyszögölenként 1 % krajcárért kapta. 2. A kőedénygyár bővítésére kért fal- és bástyarész tulajdonképpen pocsolya. Silány füvön kívül a városnak hasznot nem hoz, viszont a gyár számára rendkívül kívánatos. 3. Minthogy ez a városrész 5 láb mélységben - vagy magasságban - földdel 2

6 O. L. Helytartótanács, Dep. Comm. 1803. Fons 18, Positio 30.