Folia archeologica 20.

Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár

А К «MI KÖEDL.NYGYÁR 175 6. ábra Nemsokára kitűnt, hogy a holicsi gyár csupán olyan sebeket kapott, amelyek gyógyíthatók. A beszüntetési tervvel ezért fel is hagytak és Holicson továbbra is fenntartották az üzemet. Bebizonyosodott azonban, hogy ütőképesen talpra állni többé már nem bírnak s legyengült állapotukban Kassa térnyerését lokalizálni alig tudják. Holies komoly veszedelmet, konkurrenciát ettől kezdve a kassai gyárnak többé már nem is jelent. A kassai edények uralkodnak a piacokon. A kassai polgári kőedények megjelenésével érezzük az élet lüktetését. A fajánsz kiszorulásával és a kőedény előretörésével látjuk, hogy az élet változik és mozgásban van. A fejlődés megköveteli a gyártási terület növelését. A városi tanács 1803. július 4-én tárgyalja az angol porcelángyár vezetői (Humillimi Servi Principiles Fabricae Porcellanae Anglicanae) hozzájuk intézett, keltezés nélküli beadványát: a gyár telke szűk és nemcsak a saját, hanem a város veszélyére is van, hogy a tűzifát itt halmozzák fel. Ezért kérik, hogy a városfalnak azon a részén, amely a gyár falával határos, a felső kapu hídjának cölöpéi között a felső malomhoz vezető útnál s a külső városfalnál mintegy 40 öl hosszúságot és 12 öl szélességet ugyanazért az árért, amelyért Gebrecht úrnak adatott a falnak (ezen) része, örökös joggal a város nekik átadni kegyes legyen. Remélik, hogy ez hamar megadatik, mivel az eladás a városnak semmiféle kárával nem jár, az egyeseknek sem. Nem tagadható, hogy gyáruk által a polgárok