Folia archeologica 20.

Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár

I 82 MIHALIK SÁNDOR A külföldi tapasztalatok s a holicsi gyárnak is a 8o-as években történt megújulása és sikeres tevékenysége világosan példázzák, hogy - miután még mindig tilalmas Magyarországon porcelánt készíteni -, egyedül angol kőedény a^, amely a polgárság részére új és szükségszer ü. A kőedény az új nagy vívmány, a kor és a közeljövő edénye. Noha a főuraknak is alkalmas, mégis polgári használatra szánt termék. A polgári otthon korszerű új dísze. Egycsapásra megváltoztatja és elősegíti a konyha, ebédlő, vendéglátás higiéniáját, s a polgári miliő szerencsés esztétikai szépítője. A háztartási, vendéglátási edényeken kívül vázának, tintatartónak, szobadísznek, kisplasztikái alkotásoknak egyaránt alkalmas. Hódít, szépít, modernséget teremt, ahol megjelenik. A nagy eszmékkel terhes átalakulások korában a polgárság társadalmi, szellemi és gazdasági áramlatainak tükörképe. A kassai polgárok tehát amíg a még pompázó művészi fajánszról felismerik, hogy az már a hanyatlót jelenti, ugyanakkor időszerűen tartják szükségesnek a társadalom esztétikai átalakítását segítő kőedény megvalósítását. Kassai gyáruk alapításával nemcsak a magyar kerámia felvirágzását és jövőjét iparkodnak biztosítani, hanem a társadalmi átalakulást is a fejlődés irányába segíteni. Egy kőedénygyár létesítésében hivatást láttak. Nem csupán üzleti haszon, pénznyereség vezette őket annak alapítására. A Patriotisches Wochenblatt für Ungern később (1804. január ii-i számában) hangsúlyozza - elsősorban a hazaszeretet fűtötte őket, az a tudat, kár a pénzt idegen portékára szórni, amikor az, vagy azzal egyenértékű, idehaza is gyártható, előállítható, megvalósítható. Pivirottmak a porcelánkészítésben is volt ismerete. A kassaiakkal való összefogása porcelángyár alapítását is lehetővé tudta volna tenni. A bécsi porcelángyár működése, az osztrák „fehérarany" védelme érdekében azonban ilyen műhely felállítására, magyar területen, akkoriban még nem adtak engedélyt. Az Ausztriától való függés - mint ahogy az eredmények mutatják - még egy további negyedszázadon át lehetetlenné tette a magyar porcelángyártás kialakulását, bénította az ország gazdasági életét. Batthyány Tódor porcelánkészítési próbálkozása a XVIII. század 70-es éveiben kísérleti telepén némi eredménnyel járt. De midőn ennek híre futott, magának a királynőnek személyes parancsára nyomban elkobozták a gyártmányokat s szigorú tiltó rendelkezéssel tovább biztosították a bécsi gyárnak az egész Monarchiában monopolisztikus helyzetét. Szerencsésebb volt a csehek kissé későbbi törekvése. Ott német porcelánnal kereskedő egyszerű házaló ötletére gazdálkodók, kispolgárok, pár külföldi mester társas vállalatot alapítottak. Nem törődtek a bécsi gyárral, megkezdték a gyártást és ezzel a 90-es évek kezdetén megalapozói, elindítói a cseh porcelánipamak. A kassaiak okultak a Batthyány-féle kísérletek erőszakos elfojtásából. Óvatosabbak voltak és megfélemlítettek, mert látták a felvilágosultság harcosainak körükből való elhurcolását és bebörtönzését. Ber^evic^y Gergely Lőcsén 1797-ben megjelent könyve révén felismerték, hogy pillanatnyilag iparfejlesztéssel lehet csak harcolni a Habsburg elnyomás, a gyarmati függés ellen. De ezt is csupán bizonyos korlátok között lehet tenni, mégpedig porcelángyár alapítása helyett angol kőedénygyártással. A kassai kőedény létrehozói tervezgetéseik során emiatt elvetették a feudalizmust szolgáló művészi fajánszot, de már nem juthattak el a legnagyobb rangú kerámiai termék, a porcelán magyarföldi készítéséhez.