Folia archeologica 20.
Mihalik Sándor: A kassai kőedénygyár
A KASSAI KÖ EDÉNYGYÁ R I 7 3 2. ábra Amikor a holicsi fajánszgyár a XVIII. század 8o-as éveitől elsőnek tért át Magyarországon a kőedénygyártásra is, még csak tucatnyi német gyár versenyével kellett számolnia. A kassaiak tervezgetéséig - időközben - ezek száma azonban elérte már a negyedszázat is, mert szerteszét mindenütt kőedénykészítéssel foglalkoztak, lázasan próbálkoztak. Hivatásukat értő szakemberek épp úgy, mint - néha még kalandorszerűnek ható - más népségek is. De nemcsak a messzi németföldön készül ez a rengeteg edény, hanem már a közeli szomszédságba, magába a Monarchiába is becsap a kőedénygyártás láza és divatja. Csehországban öt helyen is készítik. A cseh kőedény nagy pártfogója az elszászi születésű Johann Nikolaus Weber, aki 1793-ban Klösterlében már külsejében kőedényre hasonlító porcelán csészét és tányért éget : a legelső és legrégibb cseh porcelán darabokat. Weber 1794-ben nagy erővel veti magát egy kőedénygyár alapítására. Miként naplójában írja (hatvanadik évében): tavasza, nyara és ősze már elmúlt, élete telében van. Mégis kerámiai gyár alapításán szorgoskodik, terveket sző, nem a maga lepergő élete örömére és élvezetére, hanem csupán azért, hogy a klösterlei szegénységnek megélhetést és munkát adhasson.
