Folia archeologica 20.

Huszár Lajos: Pénzverés Szomolnokon a XVI. században

PÉNZVERÉS SZOMOLNOKON A XVI. SZÁZADBAN A XVI. század első felében, a mohácsi katasztrófát követő kettős királyság évtizedeiben, pontosan 15 26-1540 között még középkori mintára folyt Magyarországon a pénzverés mind a két király nevében. A pénzrendszert és pénzlábat illetően az I. Mátyás 1467-i reformjában lefektetett elvek voltak érvényben, az érmek külső képe továbbra is a Madonnás típust követte és középkori pénzverésünknek még az a jellegzetes gyakorlata is megmaradt, hogy mindkét király területén több verde működött, gyakran ugyanabban az időben is, bár e verdék egyik-másika csupán igen rövid ideig tartó tevékenységet fejtett ki. Ennek a jelenségnek a következménye, hogy mind János király, mind Ferdinánd aprópénzein még mindig akadnak - bár egyre gyérülő számban - olyan verdejegyek, melyeket megnvugtató módon a mai napig nem lehetett feloldani. Az ilyen bizonytalannak tekinthető verdejegyek természetesen állandó találgatásokra és feltevésekre nyújtanak hálás anyagot. Ezek a meg nem fejtett verdejegyek feltehetőleg eddig ismeretlen alkalmi verdék működését rejtik jelzéseik mögött. Egy ilyen, eddig ismeretlen jelentésű pénzverő jegyet kísérelünk meg ezúttal újabban felbukkant forrásadatok felhasználásával feloldani, illetve az ilyen jegvet viselő érmeket próbáljuk meg a rövid ideig működött szomolnoki pénzverde vereteinek tekinteni. Szomolnok (Schmölnitz) a régi Szepes megyéhez tartozó bányaváros (ma Smolnik néven Csehszlovákiában) hajdan az ún. felső-magyarországi hét bányavárosi közösséghez tartozott és különösen ezüstbányászata volt eléggé jelentős.

1 Mint pénzverőhely a magyar pénztörténetben két ízben játszott szerepet, illetve eddigi tudomásunk szerint két különböző időből lehet bizonyosan kimutatni a szomolnoki pénzverde működését. A szomolnoki pénzverdének első szereplése ténylegesen az Anjou-korból ismeretes. Károly Róbert ugyanis 1323-ban elindított nagy pénzügyi reformjával kapcsolatban átszervezte az egész pénzügyi igazgatást és az addig meglevő négy Árpád-kori és egy szlavón kamarához még hat új pénzverő kamarát állított fel, többek között az egyiket Szomolnok székhellyel. Ez utóbbi kamarának a székhelye előzőleg egy ideig Kassán volt, és onnan lett áthelyezve Szomolnokra. Az új kamarákat lehetőleg a bányavidékeken szervezte meg és a kamarák székhelyéül többnyire olyan helyeket jelölt ki, ahol bányakamarai székhely is volt. Ez a korábban egymástól függetlenül működő két pénzügyigazgatási szerv most lassan egybeolvadt.

2 A pénzverő kamarák élére a királlyal szerződéses viszonyban álló kamara1 Wentel G., Magyarország bányászatának kritikai története. (Bp. 1880) 79-83. ; Ember Gy., Az újkori magyar közigazgatás története. (Bp. 1946) 291. 2 Hóman В., A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. (Bp. 1921) 193 skk.; Ember Gy., i. m. 293-294.