Folia archeologica 20.

Huszár Lajos: Pénzverés Szomolnokon a XVI. században

Ij6 HUS2ÄR LAJOS ispánok (comes cametae monetarum) kerültek. A szomolnoki kamarából 1330— 13 51 közötti időből ismeretesek kamaraispánok nevei,

3 tehát nyilvánvalóan ebben az időben (Károly Róbert és I. Lajos kora) működött a pénzverőkamara és folyt itt pénzverés. A szomolnoki pénzverés tényleges folytatására nézve az ilyen közvetett bizonyíték mellett konkrét adatunk is van, minthogy Drugeth Vilmos szepesi gróf végrendeletében 1 330-ból a következő szöveg olvasható: „. . . ipsa pecunia de dicto monte Smolnukbánya . . ."

4 Ezeknek az adatoknak az alapján Schulek Alfréd elfogadható valószínűséggel feltételezi, hogy Károly Róbert pénzei között az S-B, S-P vagy S-liliom jegyű érmeket lehet szomolnoki veretű pénzeknek tekinteni.

5 A két betű vagy jegy közül az általános gyakorlat szerint a baloldali jelenti a verdehelyet (rendszerint a pénzverőhely nevének kezdőbetűjével), míg a jobboldali a felelős kamaraispán nevét rejti. Ezek szerint a szomolnoki verde jele az S-betű és a verde működése így az Anjou-kor folyamán kétségtelenül bizonyítható. Az Anjouk utáni időből a szomolnoki pénzverésre nézve semmi konkrét adatunk nincsen, és itteni kamaraispánok nevei sem ismeretesek. A szomolnoki verde időben elég távol, még egyszer játszott nagyobb szerepet a magyar pénzverésben. Mária Terézia 1760. szeptember 27-én kelt pátensében rendelte el a rézpénzverést, melynek következményeként ettől kezdve a garasnál (3 kr.) kisebb értékű pénzek kerültek rézből kiverésre. A kimondottan pénzverés céljából felállított szomolnoki pénzverő 1761-1817 közötti években működött és. 1817-ben szűnt meg itt a pénzverés.

6 Az itt kiverésre került tetemes mennyiségű rézpénzen a verde jele S-betű volt, akárcsak a középkorban. A szomolnoki pénzverés e két eddig is tudott korszakán kívül sem az írott források, sem a fennmaradt pénzek alapján további szomolnoki pénzverés kimutatására nézve nem történt kísérlet, bár az alább felsorakoztatott bizonyító adatok alapján úgy látszik, hogy még egy alkalommal - noha csak rövid ideig - kimutatható Szomolnok városában pénzverde működése. A közlendő adatok némelyike nem ismeretlen az irodalomban, de önmagában egyik sem volt elegendő megnyugtató következtetések levonására. A Corpus Num. Hungáriáé III. kötete részére végzett levéltári kutatások alkalmával azonban szerencsésen előkerült még néhány olyan feljegyzés, melyek az eddig ismert adatokkal és a megfelelő érmekkel egybevetve lehetővé teszik a szomolnoki pénzverés valószínű feltételezését a XVI. század első felében.

7 Az első és egyben legfontosabb adat, amelyik erre a szomolnoki pénzverésre utal, 15 3 i-ből ismeretes, amikor is Sauer Sebestyén szomolnoki kamaragróf tudatja Kassa városával, hogy a király úrának, Thurzónak, engedélyt adott a pénzverésre és küld „etliche denarii" hogy kiáltassák ki.

8 E megbízhatónak tűnő egykorú feljegyzés szerint 1531-ben folyt Szomolnokon pénzverés, erre Thurzó (nyilván Elek) királyi engedélyt kapott, a kamaraispán Sauer Sebestyén volt, sőt a tényleg 3 Horváth T.A. - Huszár L., NK 54-55(1955-56) 31-32.; Huszár L., NK 64-65(1965-66) 55-59. ; 1351-ből csak általában említve a szomolnoki kamaraispán, név nélkül. Fejér Gy., Codex Dpi. IX. 2. 68. 4 Fejér Gy., i. m. XI. 439. 5 Schulek A., NK 25(1926) 189. 6 Jeszenszky G., Az Érem 5(1927) 100-105. 7 A CNH III. kötete részére a levéltári anyagot néhai Horváth Tibor Antal gyűjtötte és az összegyűlt anyagot ő bocsátotta rendelkezésünkre. 8 Numizmatika adattár 40. sz. Melléklet a NK 1911. évfolyamához. Gálócsy Zoltán közli itt ezt az adatot, majd ugyanezt Kemény L. is közli : Arch. Ért. 23(1903) 74.