Folia archeologica 20.

Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet

A CSÓLYOSI KUN SÍRLELET 5. ábra nyílása alatt és mellett. Az aranyozás jórészt lekopott. - A kengyelt egy darabból, rúdvasból kovácsolták, s a talp és az egyik szár találkozásánál forrasztották össze. Talpát edzették, mivel ez a rész különösen igénybe volt véve. Az ezüst berakásokat 1,5-2 mm vastag ezüsthuzalból vághatták, a felhevített kengyelen lyukakat ütöttek számukra, a lyukakba helyezett rövid ezüstdrót darabok kissé kiálló végét elkalapálták

1

9, majd a szárak és a fül ily módon díszített oldalát aranyozták. - b) (2. ábra 5 ; 9-10. ábra), párjával megegyező; m = 13,7; sz = 12,5 ; talp sz = 4,6; fül sz = 4,2; a fül nyílásának h = 2,7; sz = 0,8; a talpon levő kerek lyuk átm = 0,5 cm. - A talpak erőteljes kopása alapján úgy látszik, hosszú ideig használták a kengyeleket. Figyelemre méltó, hogy a fül nyílásába fűzött szíj 2,6 cm széles lehetett, ugyanannyi, mint az öv feltételezhető szélessége. 1

9 Hasonló díszítés van a honfoglalás kori tinódi zabián, ennek gömbfejű ezüst berakásait Zoltán Tamás magyarázata szerint homorú végű eszközzel verték be a lefelé szélesedő lyukakba: Dienes I., Arch. Ért. 93(1966) 209., 8. j. Nem zárható ki, hogy a csólyosi kengyel készítője is hasonló szerszámot használt, azonban itt az ezüstberakások laposak, csak enyhén domborodnak, gyakran nem pontosan kerek fejűek, ezért tételezzük fel a fent leírt készítésmódot. 8*