Folia archeologica 20.

Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet

PÄL0CZI-HORVÄTH ANDRÁS 6. ábra 7. Koporsóvasalások (11—12. ábra), kovácsolt vasból, a) Csuklóspántok. Az egyetlen épen maradt vasaláspár (11. ábra 3; 12. ábra) két külön elkészített, Y alakú darabból áll, amelyeket erősen széttartó száraik végén és széles, lapos pántrészük közepe táján szöggel rögzítettek a koporsó oldalára, illetve fedelére. A fedél nyitását és csukását a pántok csuklós összekapcsolása biztosította. A vasaláspár egyik tagjának (A) csuklója úgy jött létre, hogy a pántrész végén kovácsolt nyúlványt karikában visszahajlítva a pántvég másik oldalához forrasztották. Ebbe kapcsolódik merőlegesen a másik tag (B) nyílt karikája. Az Y-ok széttartó szárai álló téglalap átmetszetűek, végeiket visszakunkorították, így képeztek lyukakat egy-egy szög számára. Mindössze két szög keskeny feje maradt meg, az egyik a B-vasalás pántrészén, a másik ugyanezen vasalás egyik szárán. A vasaláspár egy síkban kinyitva 32 cm hosszú, külön az egyik tag (AJ h = 17; a másik tag (B) h = 16 cm. Az A-tzg széttartó szárai közti távolság (a továbbiakban sz) = 20 cm; a B-tag sz = 19 cm. - Ezenkívül még 8 db csuklóspánthoz tartozó töre-