Folia archeologica 20.
Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet
114 PALÓCZI-HORVATH ANDRÁS egyik vereten három-három szegecslyukat ütöttek felülről, melyekbe kettős kónikus fejű, kis ezüstszegecsek kerültek, vékony, kerek, préselt ezüst alátéttel; szegecs h=o,5; szegecsfej átm=o,2; alátét átm=o,5 cm. Két veretről teljesen hiányoznak az alátétek. 1 8 c) S^íjvég (5. ábra 6; 6. ábra 6; 7. ábra 3). A szij mindkét oldalát borító, egymást fedő aranyozott ezüstlemezek; előlap h = 9,2; sz = 2,6; v = 0,04 cm; hátlap h = 9,05 ; sz = 2,6; v = 0,03 cm. Az előlap díszítése megegyezik a csat díszítésével, csak a szíjvég alakjából adódnak kisebb eltérések. Itt is, akárcsak a csaton, jól megfigyelhetők az ötvösmunka sajátosságai, pl. a poncolt körök néhány esetben átvágják egymást. Pereménél mindkét lemez erőteljesen, élszerűen elvékonyodik és kissé befelé hajlik. Ez a kiképzés szolgálhatta, hogy a lemezek jobban feküdjenek a szíjon, mert a lekerekített végeket szegecs nem fogta öss^e. A lemezek szélesebbik végén elhelyezett két szegecs megakadályozta az oldalirányú elmozdulást, és úgy látszik, az övkészítő mester elég merevnek találta a lemezeket ahhoz, hogy a szíjtól merőleges irányban ne görbülhessenek el. A szegecslyukakat a szíjhoz képest kívülről ütötték mindkét lemezen. A szegecsek kettős kónikus feje valamivel laposabb, mint a csaton; h = 0,5; fej átm = 0,3 cm. - Mivel az öv tartozékai egyaránt 2,6 cm szélesek, feltételezhető, hogy a kb. 0,3 cm vastag szíj szélessége 2,6 cm, esetleg valamivel több volt. /. Nyílhegyek (8. ábra), a) Széles, lapos, rombus% alakú vas nyílcsúcs (8. ábra 1). Nyéltüskéje hiányzik. A rozsda erősen megrongálta. Ép felületrészein az élre merőleges köszörülésnyomok; h = 9,0 (ebből a penge h = 8,5); sz = 3,6; v = 0,3 (rekonstruált v = 0,4) cm. A penge jellemző arányai: sz:h = 0,44; v:sz = 0,11 ; v:h = 0,04. - b) Lapos, nyúlánk, gerinceit vas nyílcsúcs (8. ábra 2), rombusz átmetszetű. A nyílvessző számára ütközője van (kidomborodó gyűrű). A tüske vége és a penge hegye letört; h = 8,5 (rekonstruált h = 9,6; a penge rekonstruált h = 6,3); sz = 1,7; v = 0,4 cm. A penge jellemző arányai: sz:h 0,27; v:sz = 0,24; v:h = 0,06. - c) Lándzsa alakú acél nyílcsúcs (8. ábra 3), rombusz átmetszetű. Igen jó állapotban van. Az élre merőlegesen köszörülésnyomok; h = 9,1 (ebből a penge h = 6,1); sz = 1,0; v = 0,6 cm. A penge jellemző arányai: sz:h = 0,16; v:sz = 0,60; v:h = 0,10. - d) Lapos, nyúlánk, gerinceit, kissé aszimmetrikus acél nyílcsúcs (8. ábra 4). Tüskéje és a penge hegye hiányzik. Az élre merőlegesen köszörülésnyomok; h = 5,6 (a penge rekonstruált h = 5,8); sz = 1,7; v = 0,5 cm. A penge jellemző arányai: sz:h = 0,29; v:sz = 0,31; v:h = 0,09. 6. Kengyelpár (2. ábra 4—5 ; 9-10. ábra), a) Kissé aszimmetrikus szárú, széles, lapos és egyenes talpú vaskengyel (2. ábra 4.) Kerek átmetszetű szárai enyhén ívelve mennek át a hossznégyszög nyílású lapos fülbe. Talpa lekerekített sarkú téglalap, közepén 0,3 cm átmérőjű kerek lyuk van. M = 13,7; sz = 12,2; talp sz =4,5; fül sz = 4,1; a fül nyílásának h = 2,6; sz = 0,9 cm. Szárainak egyik oldala díszítetlen, a másik oldalon három-három párhuzamos sorban aranyozott ezüst pontberakások vannak; a díszítés egy sorban a fülön is folytatódik, a kengyelszíj 1 8 Az egyik vereten (5. ábra 5; 6. ábra 5) nagy felületen vasrozsda volt, melytől az újabb restaurálás megtisztította.
