Folia archeologica 20.

DR. VÉRTES LÁSZLÓ I 9 14-1968 Szakadatlan munkában, a cselekvés és gondolkodás lázában égő tudós szíve utol­sót dobbant 1968. augusztus 20-án. Dr. Vértes Lászlóban a Magyar Nemzeti Múzeum őskőkori gyűjteményének vezetőjét, a tör­ténettudományok doktorát, a vértesszőllősi őstelep feltáróját, a színes, ötletteli népmű­velőt és kísérletező kiállítót gyászoljuk. Éle­te izzó lobogás volt, halála pótolhatatlan veszteség. Nem tanult régésznek, de az akarat, a szakmáért - az őskőkorkutatásért - érzett, a megszállottságig való rajongása, szenve­délyessége és szívóssága, kivételesen inven­ciózus tehetsége a hazai őskőkori kutatást eddigi legmagasabb csúcsára emelte. Fiatalkori szenvedélye : a barlang, a föld alatt rejlő világ izgalma hozta a múzeumi te­rületre, felszabadulásunkkor, hányatott ifjú­ság után. Volt orvostanhallgató, munkás, tisztviselő, részt vett a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség mozgalmaiban, harcolt mint partizán a háború alatt, hogy e mostoha sors után megtalálja életének értelmét. Végtelen munkabírás űzte, hajtotta a barlangok mélyére, a szabadföldi telepek napégette gyepére, hogy a már ismert és számos új, általa felfedezett lelőhelyen a korszerű, speciális természettudományos módszerekkel bővült feltárásaival alapot adjon a hazai föld őskőkorának szintéziséhez. Solymár volt a kezdet, Vértesszőllős a vég. A közte levő 30 évet Istállóskő, Szeleta, Baradla, Varbó, Uppony, Pilisszán­tó, Petény, Kőlvuk, Szelim barlangjainak, illetve sziklaodúinak, Kőporos, Szek­szárd, Korlát, Árka, Tata szabadföldi lelőhelyeinek feltárása jelzi a nagyobbak közül, de munkálkodott a Mecsekben, a Bakonyban csakúgy, mint a Tiszaháton. A szakadatlan terepmunka termékeny feldolgozó tevékenységgel párosult, olyan intenzitással, amelyre csak rendkívüli képességű kutató képes. A hazai és külföldi szaklapokban megjelent közel másfélszáz tanulmánya, az istállóskői bar­lang leleteiről, a tatai moustérien telepről, a barlangkitöltések szedimen-vizsgála­tairól írt monográfiái és a Magyar Régészet Kézikönyve első köteteként 1965­ben megjelent ,,Az őskőkor és átmeneti kőkor emlékei Magyarországon" c. könyve maradandó értékei a hazai és nemzetközi őskőkorkutatásnak. Tisztában

Next

/
Thumbnails
Contents