Folia archeologica 19.

Gábry György: W. A. Mozart úti clavichordja

194 GÁBRY GYÖRGY Ebből a leírásból —- apróbb „sajtóhibáktól" eltekintve — meglehetősen plasztikus kép bontakozik ki a vizsgált hangszerről. Kétségtelenné válik az a tény, hogy nem zongora vagy cembalo típusról van szó, hanem kifejezetten clavichordról, mégpedig annak asztali változatáról. Igazolódik az is, hogy készítő mestere az a Johann Andreas Stein, akit már Leopold Mozart fentebb idézett levele említ. Ha mindezen meghatározó adatokhoz hozzá illesztjük a Hummel által leírt vonatkozásokat: előttünk áll a kis Mozart úti clavichordjának képe, és története. Ilyen körülmények között nem okozhat különösebb nehézséget az azonosítás ; ennek egyetlen feltétele — maga a hangszer (122. ábra). Örömmel és büszkén írjuk le a hírt: Mozart kis hangszere immár a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában van és e sorok kapcsán publikáljuk teljessé egészült leírását és vonatkozásait! Az 1965-ös esztendő végén bejelentett, majd röviddel ezután megvásárolt nagyértékű relikvia valóban ún. asztali clavichord.

9 Ezt bizonyítja — a láb nélküli formán kívül — szerkezete, amelynél a húrokat a billentyűzet hátsó, belső végére erősített fémlapocskák (ún. tangensek) hozzák rezgésbe. Hangszerünk „kötött" (gebunden) clavichord, tehát egyugyanazon húrt több helyen is érinthet tangens. Megtaláljuk rajta a felírást: „Dieses Clavier gehört Mozarts Erben" — továbbá J. N. Hummel sajátkezű aláírását és viaszpecsétjét. A legfőbb — mondhatni perdöntő — igazolás azonban a már korábban is idézett szignatúra: „Joh. Andr. Stein Orgel u. Ciaviermacher in Augsburg 1762". (Teljes helyreállítása és konzerválása folyamatban van.) A hangszer egyébként nemcsak 1873-ban, de 1892-ben is szerepelt a bécsi világkiállításon, amely tényt ezúttal J. N. Hummel kiállítói igazolványának közreadásával kívánjuk dokumentálni

1

0 (123. ábra). Külön érdeklődésre tarthat számot a hangszer átvételekor múzeumunkba került irattár, amely a legmeggyőzőbb módon dokumentálja a Mozart-clavichord hitelességét. Ezek megőrzése — a hangszerrel egyetemben — J. N. Hummel női ágon leszármazott utódainak kegyeletes gondosságát dicséri. A dokumentumok közül elsőként Carl Mozart — a zeneszerző utolsó életben maradt fiának — 1856. július 27-i levelét idézzük. Ez a levél nyilván válasz Hummel érdeklődő soraira, amelyet a clavichorddal kapcsolatos hitelesítő akció folyamán intézett Mozart már idős fiához : Mailand 27 July 856 Euer Wohlgeboren! Ich bedauere dass die Verspätung des Empfanges ihres geschätzten Briefes vom 18 July auch eine Verspätung meiner Beantwortung zum (notwendigen) Folge hat. — Noch mehr bedauere ich aber Ihnen über die mir gestellten Nachforschungen nicht vollständig genügenden Bescheid ertheilen zu können. Meiner — sichern — Erinnerung nach, besass mein Vater nur %u>eji Instrumente, deren das Eine : ein Flügel piano-forte mit Hämmerschlag; und ein sogenanntes Clavicord, mit Stahlfedern das Andere-, welche beyde Instrumente sich immer noch im Flause meiner Mutter befanden, als, im fünfzehnten Jahre meines Lebens, ich dasselbe für immer verliess. — Haibel war damals noch nicht <

J Leltári száma: 1965. 42. Méretei: 99X35X11 cm. Hangterjedelme: С—f

3 (4 oktáv é kvart). 1

0 Érdemes megjegyezni, hogy az 1892-es bécsi világkiállításon — már a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonaként — Beethoven Broadwood-zongorája is szerepelt.