Folia archeologica 19.

Gábry György: W. A. Mozart úti clavichordja

192 GÁBRY GYÖRGY Annak bizonyítására, hogy maga W. A. Mozart — akinek augsburgi tartózkodásai alatt Stein komoly támogatást jelentett — milyen megkülönböztetett véleményt táplált a mester működéséről, álljon itt egyik levelének magyar fordítása: ,,Rögtön a Stein-féle zongorákkal kell kezdenem. Mielőtt még láttam volna valamit Stein munkáiból, Späth zongoráit kedveltem a legjobban. Most azonban Steinét kell előnyben részesítenem, mert hangfojtásuk sokkal jobb, mint a regensburgiaknak. Ha erősen billentek, akár otthagyom, akár felemelem az ujjamat, a hang abban a pillanatban megszűnik, amint megszólaltattam. Bárhogy nyúlhatok a billentyűkhöz, a hang mindig egyenletes. Nem nyikorog, nem erősödik vagy gyengül, nem hagy ki; egyszóval minden egyenletes . . . Ha egy ilyen zongorával elkészül (mint ahogy maga mondta nekem), oda ül hozzá, mindenféle passzázsokat, futamokat, ugrásokat próbál, s addig fúr-farag és dolgozik rajta, míg a zongora mindenre képes. Mert a zene javára dolgozik, nemcsak a magáéra, különben egykettőre elkészülne. Gyakran mondja: »ha nem volnék szenvedélyes zenekedvelő, s nem tudnék valamennyire magam is zongorázni, már régóta elvesztettem volna türelmemet a munkához; de magam is szeretem az olyan hangszereket, amelyek nem okoznak csalódást a játékosnak, s amelyek tartósak.« Zongorái valóban tartósak is. Jótáll érte, hogy a rezonánslap nem törik és reped el. Ha elkészült egy zongorához való rezonáns-lappal, kiteszi a levegőre, esőre, hóra, a nap hevére és az ördög tudja mi mindenre, hogy repedjen el; azután éket rak belé és beleenyvezi, hogy jó erős és szoros legyen. Örül, ha elreped; utána biztos lehet benne az ember, hogy többé semmi sem történik vele. Sőt, gyakran maga vág bele, újra összeenyvezi és megerősíti."

5 Érdekes, hogy eme megtisztelő — és tegyük hozzá teljességgel indokolt — nagyra becsülése ellenére a zeneköltő sohasem birtokolt Stein-féle zongorát. Amint látni fogjuk azonban, az előbbiek során említett „Clavierl" (egyenlőre minden közelebbi meghatározás nélkül) élete végéig elkísérte! Dr. Major Ervin „Mozart és Magyarország" című kitűnő tanulmányában hívja fel a figyelmet Johann Nepomuk Hummel eszéki muzsikus cikkére, amelyet a bécsi Blätter für Musik, Theater und Kunst 1856. augusztus 12-i számában adott közre.® Hummel — aki természetesen nem azonos Mozart hasonnevű és nagyhírű tanítványával — előadja, hogy e hangszer: „Reiseklavier (Spinet) des hochseligen Mozart" — a művész halála után sógorához, Haibel Jakabhoz került. Haibel és felesége, Sophie Weber, a múlt század elején a Szerémségben, Diakovárott telepedtek le, ahol nevezett mint Regens chori működött, egészen haláláig. Ezt követően özvegye visszatért az akkor már másodszor is megözvegyült Constanze-hoz Salzburgba. A „Reiseklavier" azonban Magyarországon maradt és előbb Matizovich János kanonokhoz, ettől pedig Hummel Nepomuk Jánoshoz (1820—1896) jutott, aki beszámolóját azzal fejezi be, hogy a nevezetes hangszert kiállítja a Mozart-jubileumon. Hogy a hangszer Salzburgba került-e, vagy sem, nem tudhatjuk. Valószínűbb a feltevés, miszerint erre nem került sor; szinte kizárólag ez magyarázná a sajnálatos tényt, hogy a salzburgi Mozart-múzeum 1882-es, 1898-as és 1906-0S katalógusai 5 Közli Kovács /., Mozart Breviárium. Levelek — Dokumentumok. (Bp. 1961) 233., 165. sz. Mozart levele édesapjához. Augsburg, 1777. oktober. G Major E., Mozart és Magyarország. (Bp. 1956) 13—íj. III. Mozartiana hungarica. a) Mozart úti klavichordja.