Folia archeologica 19.

Gedai István: Adalék a XI–XII. századi bizánci pénzek forgalmához

BIZÁNCI PÉNZEK M7 84. ábra találtak két, egyenként másfél méter széles és kb. tíz méter hosszú alapfalat. Ezt azonban maradéktalanul kitermelték. Ugyancsak a helybeliek szerint gyakran találnak itt ezüst- és bronzvereteket halottak mellén, mellettük régi pénzeket, edényeket.

1

1 Említettük, hogy a pénzek lelőhelyén terepbejárásunk alkalmával Árpád-kori cseréptöredékeket és épülettörmeléket találtunk. Ez mindenképpen település helyére utal. S ha a településre kormeghatározónak vesszük érmeinket, akkor ezek egy XII. századi település helyét bizonyítják, amely talán összefügg az említett templomadatokkal. Leletünk helytörténeti adaton kívül komoly forrás Magyarország XII. századi pénzforgalmára is. A Kárpát-medence területén előkerült XI—XII. századi éremleletek ugyanis, amennyiben idegen pénzeket is tartalmaznak, azok — két kivétellel — bizánciak. Ha az összes bizánci éremleleteket tekintjük is, csekély számuk nem vall intenzív pénzforgalomra, de ami kevés van, az bizánci. Kunbaracs helyileg is jól egészíti ki bizánci éremleleteink sorát. Kárpátmedencébeni elhelyezkedésükből ugyanis következtethetünk egy, a Balkán felől jövő — ezt a részt legutóbb Metcalf

1

2 dolgozta ki — útvonalra, amelynek egy észak-déli irányú szakasza a Duna—Tisza közén volt. Ennek egyik ága az Áldunától a Temesközön jött; az útvonalat Karánsebes,

1

3 Németcsernya,

1

4 Nagyteremia

1

3 és Varjas

1

0 leletei jelzik. Szegednél люк az átkelő hely, amit az öthalmi ásatásoknál

17 előkerült pénz bizonyít; majd a kiskunhalasi,

1

8 kiskunfélegyházi

1" és kiskunlacházi'-" leletek tanúsítják Duna-Tisza közi szakaszát, amelynek végcélja Buda lehetett, ahonnan ugyan bizánci pénz csak egy margitszigeti sírleletből ismeretes.

21 Ebbe az útvonalba tehát Kunbaracs pontosan beleesik, ugyanakkor határozottabbá is teszi. Pénzforgalmi vizsgálatoknál ki kell térni még leletünk anyagára. Réz ugyanis inkább bizonyít pénzforgalmat, mint az arany, mert utóbbit igen gyakran tezaurálták, tehát sokszor mint kincs, s nem mint forgópénz szerepelt. Ezt egy XII. század 1

1 H. Kolba J. jelentése. Magyar Nemzeti Múzeum Adattár. I. 24/1962. 1

2 Metcalf, D. M., Coinage on the Balkans 820—1355. (Thessaloniki 1965). 1

3 Leszi/j A., NK 13 (1914) 26. 1

4 Gobi 0., NK 8 (1909) 144. 1

5 Ua., NK 7 (1908) 171 ; Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1908. évi állapotáról, 66. 1

0 Berkesei I., Tört. és Rég. Ért. 23 (1907) 45.; Dimian, I., Citeva descoperiri monetäre bizantine pe teritoriul R. P. E. Studii çi Cercctari de Numismatica 1 (1957) 197. 1

7 Varázséji G., Arch. Ért. 14 (1880) 335.; Nagy G., Arch. Ért. 11 (1891) 121; Ua., Arch. Ért. 12 (1892) 299. 1

8 Hampel ]., Arch. Ért. 13 (1893) 368; Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1908. évi állapotáról, 66. 1

Э Szfllay Gy., NK 25 (1926) 204. Huszár L., FA 12 (i960) 183—190. 2

1 Kubinyi F., AK 2 (1861) 20—21.