Folia archeologica 18.

Mihalik Sándor: Adatok Mayer pápai és herendi gyárigazgató működéséhez

ADATOK MAYER PÁPAI ÉS HERENDI GYÁRIGAZGATÓ MŰKÖDÉSÉHEZ A nagy harcnak, amely a herendi gyár birtokáért Stingl és Fischer között folyt,

1 nem csupán a gyár tulajdonképpeni alapítója és megindítója vált áldozatává, hanem rövidesen elsikkadt, károsultjává lett Mayer János is. Egykori szerepe érdemtelenül elfelejtődött, nyom nélkül betemetődött. Pedig nagy tudású, fontos személy volt. Jelentőségét már az is mutatja, hogy kiemelkedő helyről, a pápai kőedénygyár éléről került a herendi gyár igazgatói posztjára. Egy századnál is több, mély hallgatás után csak most legújabban kezd reávetődni a múltat kutatók figyelme. Alkotó tevékenységét egykori kortársain meszsze túlnövőnek vélik, sőt van, aki úgy sejti, hogy ő az első olyan porcelánművészünk, akinek munkássága a legjelentősebben függ össze a magyar kerámia- és porcelángyárak történetével.

2 Ez a magasra értékelése ennek a nagy mesternek sejtett Mayernak annál inkább meglepő, mert személyéről, munkásságáról alig tudunk valamit. Félő tehát, hogy tevékenységének ilyen nagy szerepben való megjelölése valószínűleg csak erősen megnövekedett fantázia. Hihetőleg túlzó elképzelések formálták őt naggyá. Hogy tényleges szerepét és a magyar kerámiatörténet e fontos szakaszát az egykori valósághoz vihessük közelebb, a levéltári adalékok, a korabeli feljegyzések és hitelt érdemlő hírforrások szerény adatainak a felkutatása és összegyűjtése látszik a leghasznosabbnak. I Elsősorban is a dunántúli területeken felbukkant és a magyar kerámiagyártással némi kapcsolatba hozható Mayer Jánosokra vonatkozó adatok felülvizsgálása szükséges. Ezek sora azzal a Mayer Jánossal kezdődik, aki mint Mayer János József szekrénykészítő és Schoder Agatha fia, 1786-ban látta meg a napvilágot. Tirolban született, a Bodeni-tótól délkeletre, a svájci határtól mintegy 15 kilométerre fekvő Vandans-ban, Bludenztől délre, a 2600—2800 méteres hegyek tövében fekvő harmadik faluban. Mint rézműveslegény került Magyarországra és 1810. november 25-én Sopronban feleségül vette a megözvegyült Stingl Lipótné, Stermenszky Katalint. E házasság révén Stingl Vincének, a herendi kerámiagyár (későbbi) alapítójának mostohaapjává vált. Ezen adat alapján a merész fantázia már megalapozottnak vélné azt a következtetést, hogy Stingl gyáralapítása vette rá Mayert a rézművesség folytatása helyett a kerámiával való foglalkozásra. Ezt azonban megdönti, hogy Stingl mostohaapja, nemsokára házasság1 Mihalik S., FA 17 (1965) 253—269. 2 Tasnádiné Marik K., IME 3—4 (1959) 190., valamint Molndr L., Iparművészeti törekvések a reformkori Magyarországon (Bp. 1963) kandidátusi értekezésében. A Mayer személyével és működésével kapcsolatban felállított tételek ingatagságát, illetőleg további megalapozásaik szükségességét lásd: Mihalik S. opponensi véleménye Molnár L. kandidátusi disszertációjáról (Bp. 1964) értékelésében.