Folia archeologica 18.

T. Németh Annamária: Evőeszközkészlet a XVIII. századból

EVŐESZKÖZKÉSZLET A XVIII. SZÁZADBÓL A Magyar Nemzeti Múzeum ötvösmívű evőeszközei 1961-ben érdekes, komplett készlettel gyarapodtak. A vásárlás útján megszerzett tizenkétszemélyes kanál, kés, villából álló készlet eredeti tokjában maradt fenn.

1 A családi hagyományban, illetve feljegyzésekben sajnos csak nagyon rövid ideig követhetjük visszafelé e tárgyak sorsát. Csupán annyit tudunk róluk, hogy a Bánffy—Barcsay-család tulajdonában voltak és első, név szerint is ismert tulajdonosa a múlt század hetvenes éveiben született Bánffy Katalin Barcsay Tamásné.

2 Tudjuk azonban, hogy őhozzá is mint régi darabok, családi hagyatékképpen kerültek. Mielőtt a készlet részletes ismertetésére és korának meghatározására rátérnénk, nézzük meg röviden, mit találunk az írott forrásokban a magyar evőeszközökről. Már a XVI. század elejéről fennmaradt leltárak (hozomány, hagyaték, végrendelet) sokszor említenek kanalakat, villákat, késeket ezüstből, illetve aranyozott ezüstből.

3 Különösen általánosakká válnak ezek az adatok a XVII—XVIII. században. A korban szokásos nagy vendégjárások és vigasságokhoz képest azonban feltűnően kevés ezeknek az eszközöknek, különösen késeknek és villáknak száma.

4 Ezt a tényt támasztja alá, sőt egyben magyarázza is Apor Péter,

5 aki az étkezések leírásában a következőket mondja: „... az pohárnok.. . az főhelyre egy, vagy két tángyért tett, az asztalkeszkenyővel betakarván az egész czipót, oda (asztalfőre) egy, vagy két ezüst kalánt tevén... azután kinek kinek beadta az tángyért és czipót keszkenyővel. De kést senkinek nem adtanak, hanem az igen nagyjánál az embereknek az inassánál volt az maga kése, úgy adta be az urának ; de ezen kívül is, akármely nagy ember volt, az öviben hátul az hüvelyiben volt a kése, mikor asztalhoz ült, elé vette az hüvelyit, kivette a kést, és ett vele, azután hogy ett vele, megint az hüvelyibe betette, az háta megé az öviben szúrta".

6 Nemcsak a férfiak, de az asszonynép is magánál hordta evőeszközeit. „Az asszonyok is a kést magok hordozták, rendszerént egy hüvelyben, két kis kések volt s egy villájok, az sinórra övekhez kötötték, hosszan sinórral az előruhájok mellett lebocsátották, hogy az hüvelyek vége csaknem az bokájokat érte"

7 (118. ábra). Saját kanalát azonban csak a nagyon gazdag, vagy magasrangú ember vitte magával kis különálló tokban. Általában „ha valaki leves étket kalánnal akart enni, az mint 1 Az Újkori Osztály naplóiban 61. 2856. 1—37. leltári számon vannak bevezetve. 2 Kempelen В., Magyar nemes családok. I. (Bp. 1911) 344. 3 Radvánszky В., Magyar családélet és háztartás. II. (Bp. 1879) 4 Uo. I. (Bp. 1896) 340—344. 5 Apor P., Metamorphosis Transylvaniae. (Alsó Torja 1736) Kiadva Wildner 0. gondozásában. (Bp. 1927) III. cikkely. " Képét lásd : Messer Löffel Gabel, Sammlung Bodo Glaub und Bestecke aus der Sammlung des Museums. (Frankfurt a. M. 1964) 7 Apor P., i. h.