Folia archeologica 18.

Bánkuti Imre: A parasztság és nemesség adózása a Rákóczi szabadságharcban (1703—1711)

278 BÁNKÚT! IMRE az adóterhek alakították leginkább a paraszt-nemes viszonyt, ami a szabadságharc alapvető politikai kérdése volt. Az adózás tükrözte legvilágosabban a Habsburg-ellenes összefogás igazi tartalmát. A parasztság és nemesség együttműködésében a munkamegosztás nagyon is egyoldalú volt: a parasztság már kezdettől fogva jelentős terheket viselt, s ezek később egyre növekedtek. A nemesség a vármegyei szervezet segítségével már aránylag korán, 1704-től döntően tudta befolyásolni az állami terhek elosztását, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a parasztság a terhek egyre nagyobb hányadát viselte. A mezőgazdasági árutermelés és áruforgalom haszna nagyrészt a birtokos nemesség kezében halmozódott ugyan fel, az ő adómentességüket azonban Rákóczi, a közteherviselés elvének kimondása ellenére, abszolút államhatalom híján, a gyakorlatban nem tudta áttörni. A parasztság passzivitásában a jobbágyprobléma megoldatlanságán belül, azzal összefüggésben jelentkező ok az adóterhek aránytalan megoszlása volt. A befolyó adóterheknek csak csekély részét tette ki a pénz. Ebben az ország gazdasági elmaradottsága, iparának és kereskedelmének fejletlensége tükröződött. A modern hadseregfejlesztési követelmények és a 18. század eleji Magyarország gazdasági teljesítőképessége között megoldhatatlan ellentmondás áílott fenn: fejlett polgárság hiányában, egy 150 éves pusztító háború és a második jobbágyság nyomorúságától szenvedő, adózóképtelen parasztsággal Rákóczi minden erőfeszítése és biztató kezdeti lépések ellenére nem szervezhetett sem abszolút feudális államot, sem annak keretén belül modern hadsereget, egyszóval: a függetlenség kivívásának gazdasági alapjai elégtelenek voltak. BÁNKUTI IMRE