Folia archeologica 18.
Bánkuti Imre: A parasztság és nemesség adózása a Rákóczi szabadságharcban (1703—1711)
274 BÁNKÚT! IMRE számokhoz igazította a nyári hat hónapra járó élelemszolgáltatást is: havi 15 136 kassai köböl gabonát, 15 136 köböl abrakot és 6001 mázsa 63 font húst kellett a megyéknek és városoknak havonta szolgáltatniok. 5 0 A természetbeni terhek egy 30 000 főnyi sereg szükségleteire voltak méretezve. A parasztság elkeseredése azonban ekkorra már olyan méretűvé vált, hogy maga Rákóczi jellemzi így a helyzetet : a szegénység „átkozódásiért nem hiszem, hogy Isten ő szent Felsége reánk bocsátotta vólna ostorát: mivel annak mi directe nem valánk okai, sűt az rézpénz folytatásában is könnyebséget kívántunk néki szerezni, és bizonyára mindenek nagy consolatióra lettenek vólna, hogyha az Isten annyira meg nem vakította vólna nemzetünket annak folytatása respuálásában, mert legnagyobb terhe s pusztulása abbúl okoztatott, hogy az marha- s gabona-vevő commissáriusok magok limitálták a marhát, és torkon verve vettik el a szegénységtül, s másfelül az vásárbírák kínzották őket és az vármegyék hertelen inpositiói". 5 1 Éppen az adószedés körül tapasztalt sok huzavona, késedelmesség, visszaélés késztethette arra a fejedelmet, hogy újra az assignációs módszer tervét vegye elő: a szenátoroknak és megyei követeknek azt javasolta, „hogy faluk s gazdák assignáltassanak az katonának, s maga szedje fizetését ; kapva kaptak: kiki fog holnapra tenni projectumot és difficultásokat pro elucidatione possibilitatis. . . Tolláltatnék ezáltal az vármegye tisztei húzási s vonási, az hadak excessusi, executiók és panaszok, s egyszóval: könnyű lenne az nehéz is." 52 Ugyanígy szerette volna a téli beszállásolás és ellátás ügyét megoldani: „ha lehetséges volna, csak jó volna minden katonának kimutatni az gazdáját: szedné kiki az magáét az qvártély alkalmatosságával. . . " 5 3 Mindez közvetve bizonyítja a pénzadózás csődjét. Vannak azonban adataink arra is, hogy a készpénzösszegeket a vármegyék csak marhával tudták teljesíteni. 1708. március 24-én Máramaros megye kéri Bercsényit, hogy mivel pénzük nincs, a hadak fizetésére és mundirungra fogadjon el tőlük 300 darab ökröt. 54 Ugyanabban az évben a tiszántúli districtus az egész rárótt pénzkvantumot ökrökkel törlesztette. Hellenbachnak 30 000 frt fejében 1720 ökröt, Szluha Ferencnek 14 000 frt fejében 987 ökröt adott át a három tiszántúli vármegye (Szabolcs, Szatmár, Bihar). A Partium az erdélyi hadak ruházatára a murányi raktárból átadott posztók és egyéb textíliák fejében 850 ökröt adott ugyancsak Hellenbachnak, aki azokat nyilvánvalóan exportálta, hogy ellenértékükért a hadsereg ellátásához nélkülözhetetlen tárgyakat szerezzen be. 5 5 Súlyos gazdasági problémák közepette ült össze 1708 decemberében a sárospataki gyűlés, melyre a fejedelem ismét meghívta a vármegyék és városok követeit. A katonai helyzet akkor már nem is súlyos, hanem egyenesen katasztrofális volt. A császári csapatok elfoglalták a bányavárosokat, és a Szepességet is fenyegették. A katonai helyzet rosszabbodásával párhuzamosan a belpolitikai nehézségek is fokozódtak. A parasztság és nemesség Habsburg-ellenes összefogása 1708-ra már lényegében felbomlott, a parasztság közönyösen szemlélte a csá5 0 OSzK Thaly-gy. 10/228—229. ; ARá II. 335. 5 1 1708. szeptember 22. Bercsényihez ARá II. 335. 5 2 Eger, 1708. szeptember 8—12. között Bercsényihez. ARá II. 320. 5 3 Nagykároly, 1708. október 12. Rákóczi Bercsényinek. ARá II. 352. 5 4 OSzK Thaly-gy. 10/336. 5 5 Szatmár, 1708. október 28. Eötvös Miklós kimutatása. OL. RSZL. V. 3. d/B.
