Folia archeologica 18.

Bánkuti Imre: A parasztság és nemesség adózása a Rákóczi szabadságharcban (1703—1711)

ADÓZÁS A RÁKÓCZI SZABADSÁGHARCBAN 269 Ország proventussábul s Bányákbul kitelhetik azon két Millió, és ha az elég nem volna, az bene mérita personáknak conferált Jószágokat is visszavenné eő Fölsége ; mellyre felkiáltván az hadi tisztek, éppenséggel annak consentiálni sok helyes rátiókra nézve nem akartak, némelyek penig, az kik hazájoknak szükségét szívekhez közölyebb eresztették, olly Sentimentummal voltak, hogy tized-részét mindennek akárki is adgya elő". A fejedelem erre azt javasolta, hogy mind szegény, mind gazdag, amije van, az után adózzék, „nem lehetvén ragaszkodni se Fiscalitásokhoz, se Bányák és Harminczadok Proventussához, a kiknek ugyan nagy híre vagyon, importálnak is esztendőnkint egynéhány százezer forintokat, de respectu tantae Patriae necessitatis nem derék dolog, mivel azokbul Ártelláriához szükséges requisitumokat, és külső Országokbul a hadak számára különkülönféle materiálékat eddig is szerzett az Ország". Rögtön intézkedések történtek az adókirovás gyakorlati végrehajtására is. A június 11-i ülésen elhatározták: minden megye kijelöli a dikális összeírókat, akiknek a kiadandó instrukció szerint a szolgabírák jelenlétében két hónap alatt kell befejezni munkájukat.

2

5 Az 1707. év második fele valóban a dikák megállapításával telt el. Az ónodi gyűlés azonban nemcsak adót vetett ki, hanem a június 11-i ülésben számot vetett az elmúlt egyévi időszak pénzügyéről is. Egy ismeretlen résztvevő naplójában így foglalta össze a tanácskozást: „Az Introitusnak és Exitusnak lajstroma az Тек. Státussok előtt föl számláltatott és az ország közönséges szükségére kiadatott pénz találtatott 2.998. 962 fl."

2

e A dikátorok munkájához még az ónodi gyűlés adta meg a részletes instrukciókat. Az utasítás szerint „a fő- és nemesi, annyival inkább az egyházi és a hadakban levő rendeknek sem személyük, sem feleségük, sem gyermekük, sem belső majorbeli cselédjük nem fog dicáltatni". A katonáskodók, „ámbár paraszt lenne is", személye szerint (és felesége, gyermeke) nem róható meg. „Azonkívül a közrend egy dicát importáló jószága hagyattassék ki és csak az dicáltassék, ami azon felül lenne." Egy dikát alkotott minden 16 évét betöltött személy: 2 igás ló, 2 fejős tehén, 4 meddő tehén, 4 üsző, 4 kanca, 12 fejős juh, 12 sertés, 16 fejős kecske, 16 kas méh; 12 kassai köböl búza, 16 köböl liszt, 16 köböl árpa, 30 köböl zab, 40 köböl tönköly, 60 font dohány, a borokat négy osztályba sorolták, s minőség szerint 6—9—12—30 urna képezett egy dikát; egy mészégető kemence ; iparosok, kereskedők, bányászok, fuvarosok, korcsmárosok, malmosok jövedelméből 30 frt alkotott egy dikát ; ugyanennyit vettek egy dikára a cenzusból, tizedből, kilencedből, általában minden pénzbeli jövedelemből.

2

7 Rákóczi 1707. december 5-ére Kassára hívta a rendeket, a megyei és városi követeket, hogy a dikák elosztását megtárgyalják és végleg jóváhagyják. Az addig végzett munkáról érdemes néhány szót ejteni. Keczer Sándor districtuális commissárius 1707. június 30-án Klobusiczky Ferencet így tájékoztatja az adókivetésről: „Az Hus, Gabona, Zab és pénzbeli repartitio így lőn : minden 7 ft 22 d után egymása hus, egy forint és 88 d után egy Kassay Köböl Zab."

2

8 Ugyancsak ő közli július 14-én Szepes megyével: 2

5 Beniczky Gáspár naplója. Rákóczi tár. I. (Pest 1866) 9—10, 14. ; Aldásy A., i. m. 73. 2

6 TT 3 (1902) 416. 2

7 OSzK Thaly-gy. 7/376—379. ; Takács J., i. m. 136—141. 2

e OL. RSZL. II. 4. d. 603. sz.