Folia archeologica 18.

Bánkuti Imre: A parasztság és nemesség adózása a Rákóczi szabadságharcban (1703—1711)

266 B

ÂNKUTI IMRE font húst, fél köböl lisztet, lovanként 1,5 köböl abrakot jelentett. (Vagyis összesen havi 375 000 font hús, 3155 kassai köböl liszt és 5901 köböl zab.) Ezenkívül a fenti megyéknek 375 ft 72 dénárt kellett fizetniük, s 190 szekeret kiállítaniok. A terhek zömét, kb. kétharmad részét Szatmár és Máramaros viselte.

1

1 Ezt a kirovást, amely tudomásunk szerint az első a Rákóczi szabadságharcban, több szempontból érdemes megvizsgálni. Egyrészt figyelemre méltó azért, mert az első kísérlet a terhek tervszerű és arányos elosztására, tehát fejlődést jelent az alkalmi, zsákmányoló vagy egyenesen rabló élelmiszer szerzéssel szemben. Másrészt megállapítható belőle, hogy a hadsereg élelmezését még így is a hadszíntér kb. 50 kilométeres sugarú körzetében élő lakosság viselte. Ezt a tényt az utak akkori, különösen őszi-tavaszi állapota és a szállítóeszközök primitív volta, vagy éppenséggel hiánya eléggé megmagyarázza. De ha ehhez a kétségtelenül objektív tényhez hozzávesszük a hadak fegyelmezetlenségéből származó kilengéseket, akkor nyilvánvaló a szükségszerű következmény: tartós, egy helyben történő táborozás, hadakozás az adott körzet erőforrásait, elsősorban élelmiszer-, gabona- és takarmánykészleteit teljesen kimerítette, esetleg több évre is. Minél tökéletesebb volt a hadtápszervezet, a terhek annál inkább megoszlottak az ország egészén és fordítva. A vármegyék persze, amelyeknek a kirótt élelem- és takarmánymennyiséget a falukról össze kellett gyűjteni és a táborba szállítani, leginkább azt szerették volna, ha ehelyett a hadakat osztják szét a kijelölt falvakra.

1

2 A vármegyei apparátus igénybevétele már kezdettől a nemesség kezébe adta az állami terhek behajtását, tehát gyakorlatilag eleve útját állta a közteherviselés későbbi megvalósításának. Körülbelül a fent leírtakhoz hasonlóan történt a fejedelem vezetése alatt álló tokaji ostromló csapatok élelmezése is. Forgách Simon tervezete (Gács vára, 1704. október 7), az 1702. évi portaszámot alapul véve minden portára a következő mennyiséget rótta ki havonta: 12 pozsonyi mérő lisztet, 20 pozsonyi mérő abrakot, negyedfél mázsa húst, 3 portánként 2 „Fen álló", azaz állandóan útra kész szekeret.

1

3 Mindezek az adatok is bizonyítják, hogy a parasztság már a felkelés kezdetétől meg volt terhelve a kuruc csapatok élelmezésével (a fiskális és Rákóczi birtokok készlete erre kevés volt). De nem ez volt az egyetlen állami teher, amely a parasztságra és a városokra hárult. Az élelmen kívül fegyvert, ruházatot, csizmákat, lovat, egyéb felszerelési tárgyakat szedtek a parasztoktól és városoktól. Rendszeres terhet jelentett a portális hajdúk kiállítása: portánként 4 felszerelt gyalogost kellett a parasztoknak küldeniök. Ez lényegesen alacsonyabb szám, tehát kisebb teher volt a megelőző gyakorlatnál (portánként 10 katona). A nemesség saját insurrectiója megváltására lovaskatonákat állított ki.

1

4 Mindez azonban kevés volt a hadsereg ellátásához, a kuruc állam szükségleteinek kielégítéséhez. A hadsereg fenntartása, zsoldjának fizetése, fegyverzetének és felszerelésének előteremtése, rendszeres pótlása, az államapparátus 1

1 OSzK Thaly-gy. 2/216. 1

2 ARá I. 77., 110. ; OSzK Thaly-gy. 17/288. ; TT 2 (1901) 399. 1

3 OSzK Thaly-gy. 3/119. 1

4 Takács J., Közteherviselés II. Rákóczi Ferenc korában. (Zalaegerszeg 1941) 93—98.