Folia archeologica 18.

Bánkuti Imre: A parasztság és nemesség adózása a Rákóczi szabadságharcban (1703—1711)

ADÓZAS A RAKÓCZI SZABADSÁGHARCBAN 265 mindennemű eleségett úgymint abrakott, szénát es vágott (t. i. marhál), administrállyonak . . ."

5 Ugyanígy élelmezték magukat Eger környékén is.

6 Majd az élelmezés biztosításához is a lassan újra működni kezdő vármegyei apparátust vették igénybe. 1703. október elején Nógrád vármegyének Gyöngyöshöz kellett bizonyos mennyiségű élelmet szállítania

7, Szabolcs vármegye pedig 1703 október-novemberében részben a szatmári, részben a tokaji ostromló csapatokat élelmezte.

8 A kuruc csapatok a parasztságot sem kímélték, s emiatt már 1703 őszén sok a panasz nemcsak a nemesség, hanem a szegénység részéről is. Ezekben a hónapokban azonban még szükségállapotok uralkodtak, s a feudalizmus kori hadviselésnek mondhatni természetes velejárója volt a parasztság készleteinek igénybevétele. Rákóczi felismerte ennek káros politikai következményeit, s 1703. szeptember 7-én kibocsátott ediktumában igyekezett gátat vetni a falusi lakossággal szembeni harácsolásnak és erőszaknak.

9 Az első nagyobb, egy helyben történő katonai akció, Szatmár várának ostroma idején már főcommissárius biztosította a hadak ellátását, elsősorban a legnehezebbet: az élelmezést. 1703. december 4-től Gyulai Ferenc, majd 1704. február 26-tól Boros Zsigmond volt az ostromló sereg főcommissáriusa.

1

0 Mindkettőjük feladata kimondottan csak a hadak élelmezése volt. Az adatok szerint munkájuk abból állt, hogy a szükséges élelmet — a korabeli katonai élelmezési norma szerint — és abrakot kivetették a vármegyékre. Gyulai Ferenc már 1703. december 5-én 6250 orális és 3934 equilis porciót rótt Szatmár, Középszolnok, Mármaros, Ugocsa vármegyékre, Szabolcs vármegye 3, Belsőszolnok 2 járására, valamint Kővárvidékre. Ez szám szerint emberenként havonta 60 Györgyöt „az Tiszán innen levő oeconomicalis Tiszteink felett való" prefektusnak kinevezte. Hatásköre kiterjedt harmincadosokra, kamaraispánokra, udvarbírákra, tiszttartókra, vámosokra és alárendelt tisztjeikre. OL. RSZL. I. 2. e. 20. ; Tokaji tábor, 1703. okt. 27. Ialkóczy Imre kinevezése csegei officiálissá. Uo. 8—9. sz. Tiszacsege jelentős sóárusító és átkelőhely volt. A máramarosszigeti és bocskói kincstári birtokok és sóbányák provizora Majos Ferenc lett. ARá I. (Bp. 1873) 173. és OL. RSZL. I. 2. e. 26—29. sz. A Duna—Tisza közén az elkobzott jószágokat Szijjártó István írta össze. Jelentése 1703. nov. 28. OSzK Thaly-gy. 17/229. ; 1703. dec. 6-án Rákóczi kinevezi Szatmári Jánost a Gömör, Heves és Külsőszolnok megyékben fekvő lefoglalt és fiskális birtokok prefektusának. Esze T., Kuruc vitézek folyamodványai. (Bp. 1955) 127. ésOSzK Thaly-gy. 17/230. ; Abaúj megyében Zabreczky János foglalja le a labanc nemesek jószágait. OSzK Thalygy. 17/230. ; A Nógrád megyei fiskális birtokok rendbevételére Kajali Pál kap megbízást 1704. január 22-én Rákóczitól. OL. RSZL. I. 2. e. 108—109. ; A bányavárosok környékén Bercsényi ad ki hasonló megbízatásokat. L. pl. Zólyom, 1703. december 11. Utasításai Károlyi Sándorhoz a fiskális és gazdátlan javak lefoglalásáról, a tisztek elszámoltatásáról, őröltetésről, kenyérsütésről, kocsmákról stb. Rákóczi tár II. (Pest 1868) 41. stb. ; Szigorú parancsot küld a fejedelem a harmincadosok tevékenységét akadályozó katonák ellen Sennyei Istvánhoz. Tokaji tábor, 1703. nov. 1. ARá I. 139.; 1703. nov. 3-án pedig pátenst bocsát ki a szabad kereskedés védelmére. OSzK Thaly-gy, 17/217. ; Ugyancsak 1703 őszén kerül fejedelmi megbízottak irányítása alá a nagybányai, sóvári, szomolnoki és besztercebányai bányaüzem, a pénzverőkkel. Vö. Bánkuti /., FA 15 (1963) 149 skk. 5 Eger, 1703. augusztus 12. Ordódi György alispán Bécsbe Koháry Istvánnak. OSzK Thaly-gy. 2/176. 6 Kékkő, 1703. szeptember 12. Dúl Mihály Koháry Istvánhoz. OSzK Thaly-gy. 2/257. 7 Gyöngyös, 1703. okt. 7. Almássy János Nógrád vmhez. OSzK Thaly-gy. 2/318. 8 Szabolcs és Zemplén élelemszállításáról és az ezzel kapcsolatos kirovásokról több irat ARá I. 174—175., 87. 9 Markó A., HK 1 (1954): 3—4. 150—153. l

n OSzK Thaly-gy. 17/220. és ARá I. 77.