Folia archeologica 18.

V. Ember Mária: Magyar viseletformák a XVI. és XVII. században

MAGYAR VISELETFORMÁK 217 104. ábra hátra omlik. A XVI. században viseltek olyan mentét, amelynek az eleje rövidebb, a háta hosszabb volt. Ez tette lóhátra alkalmas viseletté (104. ábra). A XVI. század első negyedéből származó ábrázolásokon a menték hosszúak, féllábszárig, sőt bokáig is érnek, legtöbbnek az ujja a mente aljáig ér. Az ujjaknak a bevarrás mentén levő hasítéka szélén gyakran gombok sorakoznak. így a Triumph des Kaisers Maximilian magyar alakjainak mentéjén (1512) és Thurzó György képén a Fuggerek családkönyvében. Hosszú hasított ujjakkal ellátott köpenyábrázolást bőven találunk a XV. század közepétől a XVI. század végéig magyar, olasz, német, németalföldi festményeken, metszeteken, ami azt bizonyítja, hogy ez a köpenyforma Európa több országában általánosan viselt ruhadarab volt. Az ábrázolásokon polgárok és uralkodók egyaránt viselik.

2

9 A Hallercsalád nemzetségkönyvében a XVI. századból származó ábrázolásoknak csaknem mindegyikén hosszú köpenyt, illetve mentét láthatunk. Különösen tipikus formát mutat Fábián, Péter, Georg, Sigismund Haller öltözete. С. Vecellio a „magyar vagy horvát" nemest hosszú hátrafüggő, hasítékkal ellátott hosszú ujjú nagygalléros mentében ábrázolja. Hasonló ehhez a magyar főnemes és a polgár mentéje Dillich művében. Az utóbbinak képén az ujja hasítéka mentén gombsor is található, sőt az ábrázolásokon olyan ritkán előforduló kettős gallér is szerepel, egy magasan felálló és egy nagy lehajtott.

3

0 2

9 Falke, J., Costümgeschichte der Culturvölker. (Stuttgart é.n.) 264, 295. ; Herberstein, S., Cratae Posterität! Sigismundus liber Baro in Herberstain. (Viennae 1560) Herberstein képét német viseletben közli Balogh J., Ethn. 59 (1948) 13—28. 3

0 Vecellio, C., i. m. II. 414. ; Dillich, W., i. m. 23*, 29".