Folia archeologica 18.
V. Ember Mária: Magyar viseletformák a XVI. és XVII. században
218 V. EMBER MARIA A vállnál hasított ujjú mentékre vonatkozhat a vállba vágott kifejezés, amit Radvánszky helytelenül a derékba szabott, testhezálló formával azonosít. 3 1 E megállapítás téves voltát bizonyítja, hogy a vállba vágott megjelölés a túlságosan hosszú ujjú mentéknél fordul elő, amelyeknek az ujját nemcsak kényelmetlen, de lehetetlen is lett volna felölteni. I. Lipót koronázási öltözetéhez tartozó mente is hosszú, válltól lefelé bővülő, ujja azonban már más formát mutat, ez is sípujjú, mint a hozzátartozó dolmány. Érdekessége, hogy a hátán középen derékig érő, függőleges apró aranyfonálból kötött gombokkal zárt hasíték húzódik. Egy időszakban viseltek többféle alakú mentét is. A XVI. század végén C. Vecellino ábrázolásai között találunk nagygalléros függő ujjú és gallértalan, egészen rövid ujjút is. 3 2 Ilyen rövid, bevarrott ujjú, Tiroli Ferdinánd (1529— 1595) huszárfelszereléséhez tartozó mente, a bécsi Kunsthistorisches Museum fegyvergyűjteményében és V. Vilmos bajor herceg esküvői köpenye 1568-ból (München, Bajor Nemzeti Múz.). Ez az ujj forma keleti, közép-ázsiai származású lehet, ilyen a szabása a szintén Bécsben levő, Magyarországból odakerült bőrköpenynek, amit a mohácsi vész idejéből származtatnak. 3 3 Az epolette-szerűen rövid ujjat egybe is szabták a mente elejével, illetve hátával. A XVI. század utolsó negyedében az ujj a dolmány kitömött vállára simult, amint Báthory Istvánnak két arcképe mutatja. Mindkét mente bokáig ér, nagy prémgallérral ellátott (1580 és 1583). A XVII. században is divatba maradt a rövid epoletteforma ujj, azonban nagyobbra szabták és mereven, szárnyszerűen magasodott fel. Esterházy Sándort ábrázolták ilyen mentében 1655-ben. 3 4 Bossányi Gábor, Balassa Ferenc, Lónyai Zsigmond, Majthényi Mihály mentéi is hasonló szabásúak voltak. 3 5 Baczó Márton 1642-ben kelt címeres levelén ábrázolt férfialak mentéjének a válla is elálló, hasonlít az előbbiekhez. A rajzoló félreértette a magyar ruhaformát és a váll folytatásaképpen, háromszög alakban lenyúló mellrészt rajzolt. 3 6 A Hyppolit kódex tanúsága szerint a XVI. század elején a menték bokáig értek. Ebből fejlődhettek ki a XVII. században az ún. boér menték, amelyeknek viseletét Apor is bizonyítja: „Hosszú mentéket is viseltenek az akkori emberek, melyet boér mentének híttanak". 1684. és 1685. évi leltárakban mint boér szánkázó mente szerepel. 3 7 Ugyanezek a leltárak az előbbin kívül hosszú ujjal ellátott, hosszú, vagy öreg mentét, rövid és horvátos mentét s ezeken kívül nyári mentéket is említenek. 3 8 A téli, nyári és díszöltözetekhez tartozó menték szabása egyforma volt, csak anyaguk, prém, illetve selyem vagy bársonybélésük különböztette meg azokat. Apor szerint: „Az pompára való mente hosszú volt, annak nagy hosszú szélyes galléra hogy majd az háta közepéig érte, az karjának felit elől is az mellye felé jócskán leért... Az két ujja úgy fityegett az földig. . . Mikor ritkán felöltötték az ujján való posztó összeráncolódott, ráncolva állott az kar3 1 Radvánszky В., i. m. I. 127. 3 2 Vecellio, C., i. m. II. 414, 416. 3 3 Deéd, M. G., Ein Reitermantel aus Ungarn. Waffen und Kostümkunde 7 (1965) 54—58. 3 4 Fraknó és Trophaeum ... 117. 3 5 Ortelius Continuatus, Das ist der Ungarischen Kriegh-Empörungen. (Frankfurt а. M. 1665) VII, XII, XIII. t. 3 6 Szendrei J., Arch. Ért. 1892. 143. 3 7 Nagy I., Sz 6 (1872) 220. ; Apor P., Metamorphosis Transylvaniae. (Bp. 1927) 5. czikkely. 3 8 Mon. Hung. Hist. Script. XXIV. 209, 210, 211, 220.
