Folia archeologica 18.
Huszár Lajos: A visegrádi pénzverde a középkorban
196 HUSZÁR LAJOS tesz említést, hogy „Visegrád város hatósága előtt a szász Günther pénzverő, felesége Katalin és nővére Klára a város magyar részében a Szent László kolostor mögött, Pesczo pénzverő özvegyének háza mellett, szemben a kir. kamara épületével álló házat 14 Frt-ért megveszik Vörös Czuczelmustól". 5 A másik okleveles forrás szerint 1360. január 26-án Visegrád város tanácsa előtt bizonyos házhely eladása történt és ez alkalommal említve van egy pénzverő neve is, mint a házhely felső szomszédja. 6 Mindkét oklevélből az derül ki, hogy a XIV. század közepén pénzverők éltek Visegrádon, továbbá említve van a Kamara épülete is, ami szintén valószínűsíti az itteni pénzverést. Mindezek alapján csak a pénzverés ténye valószínűsíthető, de hogy a pénzverés pontosan melyik időben folyt és milyen érmek kerültek kiverésre, arra nézve megnyugtató választ nem lehet adni. Róbert Károly idején a verdejegyek használata még nem árul el egységes gyakorlatot és így ezekre sem lehet építeni. Feltehető, hogy Visegrádon, mint királyi székhelyen, a királyi dénárok egy részének a veretése folyt, de itt készült határozott éremtípusokra hivatkozni közelebbi ismeretek hiányában ez idő szerint nem lehet. Konkrétabb képet nyújt a második visegrádi pénzverés a XVI. század első negyedéből. A város jelentősége ugyan ekkor már hanyatlóban volt, mert a Mátyás által nyert „damnabilis libertas"-t az 1492.-i 102.-i t. c. elvette s az elvonást az 1498. évi, 39. t. c. megerősítette. A várat az 1492. évi 2. t. c.-ben a korona jobb őrzése érdekében a király a koronaőröknek engedte át. A helyzet tehát az lett, hogy a vár egyelőre királyi birtok maradt, de a koronaőrök lettek benne az urak. 7 Ilyen körülmények között került sor pénzverő felállítására 1524-ben és mutatható ki a pénzverő működése 1524—1526. évekből. A visegrádi pénzverdére nézve a XVI. századból az első írott adat 1524-ből ismeretes. Ez év április 19-én ugyanis Gyarmathi Balassa Ferenc nógrádi főispán, akinek adósa volt a király, a kölcsönösszeg visszafizetésére nézve úgy egyezett meg a királlyal, hogy Balassa a saját ezüstjét, továbbá régi magyar és külföldi pénzt, amennyit csak fel tud hajtani, Visegrádra viszi, ahol a kincstartó olyan új pénzzé vereti, amilyet most mindenfelé vernek. Az elérendő pénzverési haszon ll g része Balassáé lesz, 2/ 3 része a királyé és ez a 2/ 3 rész szolgál a fennálló 4000 forint adósság törlesztésére. Balassa addig hozhatja a pagamentumot és veretheti a pénzt a fenti feltétel mellett, ameddig akarja és bírja. 8 A fenti közlésből nyilvánvaló, hogy a visegrádi pénzverde megnyitása az ún. „nova moneta" verésével állott összefüggésben. Erről a pénzről ismeretes, hogy súlyos pénzrontási korszak terméke. II. Lajos nevére ui. 1516—1521 közötti években még a régi szokott ligára folyt a dénárok veretése, éspedig egy 5 Bártfai Szabó L., Pest megye történetének okleveles emlékei. (Bp. 1938) 66. 345. regesta. Eredeti szöveg : „.. . honestus vir Gontherus Saxo monetarius unam aream in hungaricali civitate retro claustrum S. Ladislai regis, penes relicte Pesczonis monetarii in acie exposito curie camere regalium existentem..." Esztergomi prímási világi levéltár Clas. I. fasc. 2. no. 21. (Horváth Tibor Antal közlése.) "... et Kuncz dicti Peurkul monetarii... Varjú, E., Bánffy család története. Oklevéltár I. (Bp. 1908) 231. 7 Dercsényi D., i. m. 398., 459. 8 ... Franciscus Balassa de Gyarmath comes comitatus Newgradiensis... ad cameram nostram Wyssegradiensem, ubi illám thesaurarius noster per cusores nostros in monetas novas, quales nunc passim cudificemus, debeat cudifacere. . . Istványi G., NK 41 (1942) 59.
